Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK II. RÁKÓCZI GYÖRGYRŐL - B. Szabó János - Sudár Balázs: „Independens fejedelem az Portán kívül" II. Rákóczi György oszmán kapcsolatai. Esettanulmány az Erdélyi Fejedelemség és az Oszmán Birodalom viszonyának történetéhez (1. rész) V/1017
1040 B. SZABÓ JÁNOS - SUDÁR BALÁZS szpáhik (lovasok) közé sorolták őket, e gyakorlatnak azonban az 1648. évi szpáhilázadás után vége szakadt. Emellett innen előléptetéssel lehetett kijutni: közülük került ki egy sor vezető udvari tisztviselő, a külső udvar agái (a zászló agája, a lovászmester, a vadászmadarak gondozói stb.), a janicsáragák vagy a tartományi kormányzók. Amikor valakit külső szolgálatra rendeltek, akkor magával vihetett kíséretképpen néhány említett icsoglánt - ez is a szerájból való a kitörés egyik módja volt. És távozni lehetett súlyos vétségek miatt is. (1660 nyarán Dzserráh Kászim pasa például ezért találta magát egyik pillanatról a másikra Eger kormányzói székében, ami a szultáni szerájhoz képest tényleg a „világ vége" volt.) Az alábbiakban olvasható és II. Rákóczi György sorsát is befolyásoló történet szereplőinek majdnem mindegyike itt nevelkedett.4 7 A portai alakulatok Az Oszmán Birodalom hadereje alapvetően két részből tevődött össze: a tartományi (jerlikulu) és a portai (kapukulu) alakulatokból.4 8 Ez utóbbiak többsége Isztambulban állomásozott, és vidéki társaival ellentétben zsoldot kapott. Két legnagyobb csoportjuk a gyalogos janicsárság és a portai lovasság (kapukulu szüuáríleri) volt. A két csapatnem szinte a kezdetektől rivalizált egymással, aminek talán etnikai vonatkozásai is voltak. Figyelemreméltó, hogy a korszakunkban annyira jellemző anatóliai szpáhilázadásokra az udvari lovasok rendre milyen „empatikusan" reagáltak. A janicsárok pedig szintén érthető módon többnyire a balkáni vezetőréteggel működtek együtt. Egymás közötti véres leszámolásaik jellemzőek voltak a 17. század közepén is. Abban viszont teljesen egyetértettek, hogy maguknak minél jobb feltételeket kívántak kiharcolni. A janicsárok fő törekvése például a század közepén az volt, hogy soraikat ne gyermekadó révén töltsék fel, hanem saját fiaikkal, ekkorra ugyanis a szigorúan elzárt kaszárnyai élet már a múlt ködébe veszett: a janicsárok immár házasodhattak is. Lovasok és gyalogosok abban is teljesen egyetértettek, hogy számukat csökkenteni nem lehet. Márpedig a század háborúi során alaposan megnövekedett, a birodalom költségvetésére óriási terhet rovó létszámot az erélyesebb nagyvezírek (például Tarhondzsu Ahmed) csökkenteni igyekeztek.4 9 Nem mellesleg a több tízezer fős portai sereg óriási belső feszültségeket is generált, állandó erejét adva bármiféle megmozdulásnak. Saját erejük tudatában igyekez-47 A szeráj életének legnagyobb ívű feldolgozása napjainkig ísmail Hakki Uzunçarqili műve: Osmanli Devletinin saray te§kilati. Ankara 1988. A szeráj legjobb — saját tapasztalatokon nyugvó — leírását a 17. század közepéről a már említett renegát, Ali Ufkí adta: Topkapi Sarayi'nda ya§am. Tlaz. Stephanos Ierasimos - Annie Berthier. Istanbul 2009. 48 Ísmail Hakki Uzunçarqili az udvari alakulatoknak kétkötetes művet szentelt: Kapikulu ocaklari. I-II. ístanbul 1943-1944. 49 1652-ben Tarhondzsu Ahmed pasa nagyvezír elkészítette a birodalom első költségvetését: eszerint a kiadások döntő többségét a hadsereg ellátása emésztette fel. Bár ő a portai alakulatok létszámának lefaragására törekedett, néhány év múlva visszaálltak az eredeti létszámok. Ez akkor a birodalomnak 260 millió akcsébe került évente. Mehmed Halife: Târih-i gilmâm. Haz. Kámil Su. Ankara 1976. 41^6.
