Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK II. RÁKÓCZI GYÖRGYRŐL - B. Szabó János - Sudár Balázs: „Independens fejedelem az Portán kívül" II. Rákóczi György oszmán kapcsolatai. Esettanulmány az Erdélyi Fejedelemség és az Oszmán Birodalom viszonyának történetéhez (1. rész) V/1017
1038 B. SZABÓ JÁNOS - SUDÁR BALÁZS kerrel. Később II. Musztafa (1695-1703) hodzsája és sejhüliszlámja, Fejzullah efendi pedig még a nagyvezírnél is nagyobb befolyásra tett szert az államügyek alakítása terén.4 4 A vallási értelmiség vezető körének kevesebbet emlegetett, de mégis hatalmas tekintéllyel bíró tagjai voltak a nakíbok — teljes címük nakíbü'l-esráf —, akik Mohamed próféta vér szerinti leszármazottainak közösségét kormányozták. Súlyukat mutatja, hogy például a szultánok trónra ültetésekor ők járulhattak először az új uralkodó elé. Kinevezés útján elnyert posztjuk elvileg élethosszig szólt, a 17. században azonban gyakoriak voltak a száműzések és a leváltások. Néhány esetben a politikai életbe is beleártották magukat: 1655-ben például Zejrekzáde Abdurrahmán mentette meg a felkelők által kivégezni szándékozott sejhüliszlám, Ebu Szaíd életét. A század középső harmadában két család tagjai váltogatták egymást a tisztségben: 1634 és 1647 között az ankarai Szejjid Mehmed Szaíd, 1647 végétől 1648 augusztusáig, majd 1656 áprilisától 1657 februárjáig pedig az ő fia, Nakíbzáde Mehmed vezette a leszármazottak közösségét. Közben feltűnt egy másik régi értelmiségi család is, a Zejrekzádék klánja: 1647 februárja és decembere között Júnusz, 1648 augusztusától 1656 áprilisáig pedig Abdurrahmán töltötte be a nakíb tisztségét. 1657-ben azután Köprülü Mehmed nagyvezír — a bölcsesség hiányára hivatkozva — lecserélte Nakíbzáde Mehmedet, és Kudszízáde Mehmedet nevezte ki helyére. O azután nem zavarta a politika köreit, így tizenhét évig állásában maradhatott.4 5 A szeráj Az uralkodói palota — mai nevén a Topkapi Szeráj — szerepe éppen a 17. század elején értékelődött fel, az úgynevezett kafesz-rendszer bevezetésével. A hercegek ettől kezdve nem tartományokba kihelyezve készültek az uralkodásra, mint ez korábban sokáig történt, hanem a világtól elzárva — „ketrec"-ben {kafesz) vagy más néven madárházban — élték napjaikat: számukra a világot az a szűk közösség jelentette, amellyel érintkezhettek. A palota ugyanakkor maga is két, egymástól is elzárt részre oszlott: magára a belső palotára és a női lakosztályra, a háremre. A hárem a szeráj elzárt részét képezte, mégis szerepe volt a politikai életben. Mindenkinél nagyobb súllyal bírt az uralkodó szülőanyja, a valide. Az erősen hierarchikus keleti társadalmakban a szülőnek egyébként is nagyon nagy a tekintélye, a háremet pedig alapvetően mindig is a válide irányította. A 17. százai első felében Köszem Mahpejker (I. Ahmed szultán felesége, IV Murád és Ibrahim anyja, IV Mehmed nagyanyja) mutatta meg, hogy egy erélyes, hatalomvágyó asszony mire képes. Ám bármennyire tehetséges volt is egy szultánanya, 44 Uo. 145-149. 45 Murát Sancik: Osrnanli lmparatorlugu'nda nakibiil-eqrâflik müessesesi. Ankara 2003.; Uzunçarçili, 1. H.: ílmiye i. m. 161-172. Az említett nakíbok életrajza: 'Usâqizâde's Lebensbeschreibungen berühmter gelehrter und gottesmänner des Osmanischen Reiches im 17. Jahrhundert (Zeyl-i saqâ'iq). Hrsg. Hans Joachim Kissling. Wiesbaden 1965. 115-116., 356-357., 410^12., 426-428.
