Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK II. RÁKÓCZI GYÖRGYRŐL - B. Szabó János - Sudár Balázs: „Independens fejedelem az Portán kívül" II. Rákóczi György oszmán kapcsolatai. Esettanulmány az Erdélyi Fejedelemség és az Oszmán Birodalom viszonyának történetéhez (1. rész) V/1017
II. RÁKÓCZI GYÖRGY OSZMÁN KAPCSOLATAI 1037 éppen erre a vallásjogra épültek, a vallás tudósai komoly társadalmi súllyal bírtak. Az oszmán állam persze maga alá gyűrte az ulemákat is, de a tárgyalthoz hasonlóan képlékeny vagy éppen válsághelyzetekben a tudósok súlya megnőtt, s politikaformáló tényezővé léptek elő. Az ulemák legfontosabb tagja a sejhüliszlám vagy más néven mufti volt. Tényleges döntési joggal ugyan nem bírt, kiadhatott viszont vallási döntvényeket (úgynevezett fetvákat), amelyek presztízsüknél fogva igen komolyan befolyásolhatták a politikai élet alakulását - gyakorlatilag parancsoló erővel bírtak. Ibrahim szultán kivégzését 1648-ban vagy a lázadóvezérek likvidálását 1656 nyarán például éppen egy-egy ilyen fetva tette lehetővé. Időszakunkban túlnyomórészt egy ősrégi értelmiségi család két tagja tartotta kézben a pozíciót: Mehmed Beháí efendi és Ebú Szaid efendi mindketten a hírneves Hodzsa Szeádeddínnek — annak különböző fiaitól született — unokái voltak. Egyikük apja maga is sejhüliszlám, másikuké pedig katonai főbíró (kádiaszker) volt. Ok ketten rövid megszakítással 1649 júliusától 1655 májusáig képviselték a legfőbb vallási döntéshozói tekintélyt.4 1 Kiesésük után az addigi másodvonalbeli értelmiségiek léptek előre, az a kör, amelynek tagjai rendre az isztambuli kádi, valamint a ruméliai és az anatóliai kádiaszker tisztét töltötték be.4 2 A muftival szemben a két főbíró, a ruméliai és az anatóliai kádiaszker tényleges hatalommal bírt. Ok álltak a bírói szervezet csúcsán, s az értelmiségi állások kinevezési ügyei is náluk futottak össze, jelentős súllyal bírtak tehát. Állásukat szokás szerint egy évig töltötték be, korszakunkban öt-hat személy váltogatta egymást e tisztségekben. Bár a nagyvezíri dívánokon részt vehettek, korszakunkban tényleges politikai súlyuk — néhány kivételtől eltekintve — inkább potenciális sejhüliszlámként nyilvánult meg.43 A legjelentősebb vallástudósok közül került ki a szultán nevelője, akit hodzsanak vagy lalának neveztek. A sejhüliszlámi poszt mellett ez volt a legrangosabb — és egyben legbefolyásosabb — értelmiségi állás. Bár a hodzsa formálisan semmiféle hatalommal nem rendelkezett, annál nagyobb befolyással bírt az uralkodóra, akinek első számú bizalmi embere volt. így például IV Murád tehetséges nagyvezírjét, Kemánkes Musztafa pasát Ibrahim szultán hodzsája, Dzsindzsi Hüszejn közbenjárására végezték ki. Ötven évvel korábban az 1596. évi mezőkeresztesi csatában pedig állítólag szintén a szultán tanítója, a már említett Szeádeddín efendi volt az, aki a szultánban a lelket tartotta, s ezzel közvetve az ütközet sorsát is megfordította. Hogy milyen komoly befolyással bírtak, azt az alábbiakban tárgyalandó 1656. évi lázadás is bizonyítja, amikor a felkelők többek között a szultán hodzsájának kivégzését követelték - si-41 Hodzsa Szeádeddín: 1598-1599. Hodzsazáde Mehmed (Szeádeddín fia): 1601-1602, 1608-1615. Hodzsazáde Eszad efendi (Szeádeddín fia): 1615-1622, 1623-1625. Ebu Szaíd efendi (Eszad efendi fia): 1644-1645, 1651-1652, 1654-1655. Mehmed Beháí (Szeádeddín unokája): 1649-1651, 1652-1654. Természetesen a sejhüliszlámi tiszten kívül számos előkelő állást birtokoltak (a család más tagjai is), így a 17. század első felében az oszmán csúcsértelmiség legmeghatározóbb családjának számítottak. 42 ísmail Hakki Uzunçar§di: Osmanli Deuletinin ilmiye te§kilati. Ankara 1988. 173-215.; Uő: Osmanlx tarihi. III/2. Ankara 1995. 449-489. 43 Uzunçarçdi, /. H.: Ilmiye i. m. 151-160.
