Századok – 2012

KÖZLEMÉNYEK II. RÁKÓCZI GYÖRGYRŐL - B. Szabó János - Sudár Balázs: „Independens fejedelem az Portán kívül" II. Rákóczi György oszmán kapcsolatai. Esettanulmány az Erdélyi Fejedelemség és az Oszmán Birodalom viszonyának történetéhez (1. rész) V/1017

II. RÁKÓCZI GYÖRGY OSZMÁN KAPCSOLATAI 1035 mondotta az császár: az nem lehet, de az erdélyi királyért maradjon meg Temesváratt; így maradott meg kegyelmesuram meg tisztiben nagyságodért [...] annak aztán az dovancsi passának, hogy bizonyosabbak lehessünk az Murád passa állapotjában, mivel nem régen mene ki, itt sok jó akarói vannak, az clisi békséget kértük meg Bosznában, immár ne féljen most egy kevéssé Temesváratt."40 Az oszmán belpolitikai Játéktér" szereplői a 17. század közepén Természetesen nem lehet célunk, hogy a 17. század közepi Oszmán Birodalom bonyolult belpolitikai csatározásainak összekuszálódó szálait e tanulmány keretében teljes mértékben kibogozzuk. Az azonban egészen bizonyos, hogy a korszak, illetve a birodalmi belpolitika alapvető keretei legalább minimális megismerésének hiányában nem érthető meg II. Rákóczi György fejedelem helyzete, politikája és viselkedése sem. Ahhoz, hogy legalább alapszinten megértsük a történteket, első lépésben tekintsük át az események szereplőit, alakítóit. A szultán A birodalom feje, teljhatalmú ura a szultán. Szava parancs, amelynek ellenszegülni nem lehet. És ez még akkor is többé-kevésbé így van, ha az uralkodó nincsen teljesen birtokában döntési képességeinek. Korszakunkban éppen erről van szó. 1640-1648 között Ibrahim szultán uralkodott, aki népétől a nem túlságosan hízelgő deli, azaz 'bolond'jelzőt érdemelte ki. Nem mintha az értelmi képességeivel lett volna probléma: a több évtizedes, a hárem elzárt részében eltöltött tisztes fogság és az állandó halálfélelem őrölték fel idegeit. 1595 óta — amikor a trónváltás a család 17 férfitagjának életébe került — ugyanis immár nem végezték ki a trónra kerülő uralkodók testvéreit, mint ez korábban évszázadokon át történt. Ehelyett lényegében házi őrizet alatt tartották őket, s folya-40

PL 1628-ban az Bethlen Gábor fejdelem követének kérésére a fejdelem „arcának tekintetiért" nevezték ki gyulai szandzsákbégnek Alit, Mehmed bég fiát. TMAO II. Pest 1869. 16.; Murád esete: Szalánczi István jelentése, 1632. július 18. Beke-Barabás, 34-35.; 1633-ban pedig az erdélyi kapitihának még arra is sikerült felhasználni ura befolyását és saját kapcsolatait, hogy pusztán a saját szakállára „álláshoz" juttassa Kanizsán egy régi ismerősét, Szarhos Ibrahim fiát, Jakováli Haszan pasát. Sudár Balázs: Ki volt Jakováli Haszan pasa? Pécsi Szemle 9. (2006: 1. sz.) 27-34.; Az összképhez az is hozzátartozik, hogy az említett Murád pasa a következő évben felkarolta a trónkövetelő Székely Mózes ügyét, így végül mégis Rákóczi György diplomatáinak kellett elérnie, hogy leváltsák a temesvári vilajet éléről. Körössy István jelentése, 1633. szeptember 4. Szilágyi S.: Levelek és okiratok i. m. 135.; 1634-ben ezért azon igyekeztek, hogy vagy Szarhos Ibrahim vagy Bekir kanizsai pasa kerüljön a helyére (Szalánczi István jelentése, 1634. július 27. Beke-Barabás, 132.), míg a Portán az említett Bekir mellett „az Abassa passa öccse, Ipser aga", azaz Ibsir Musztafa, későbbi budai pasa tűnt esélyes jelöltnek. (Réthy István jelentése, 1634. augusztus 26. Uo. 114.); Murád pasa sorsa később hasznos esetnek bizonyult az erdélyi diplomaták kezében, „mert hatalmas császárnál való törődése után az én kegyelmes uramnak beglerbékséget viselt, ha egyikből megváltoztatták, soha maga sem tudta az portán hogy gondviselés volt reá, egyenesen csak az másik tisztiben szállott. Nem is volt tiszt nélkül még az kegyelmes uram jó akartját vette, de mihelyt azt megvetette, ottan kiesett tisztiből, most csak szancsokbékséget is nehezen kap az mint látom." Szalánczi István jelentése, 1635. december 31. Uo. 174.