Századok – 2012

KÖZLEMÉNYEK II. RÁKÓCZI GYÖRGYRŐL - B. Szabó János - Sudár Balázs: „Independens fejedelem az Portán kívül" II. Rákóczi György oszmán kapcsolatai. Esettanulmány az Erdélyi Fejedelemség és az Oszmán Birodalom viszonyának történetéhez (1. rész) V/1017

II. RÁKÓCZI GYÖRGY OSZMÁN KAPCSOLATAI 1023 A 16. század végén hasonló lehetett a „szereposztás", igaz az öreg Ahmed csausz helyett idővel a fiatalabb Ahmed csausz, azaz Benkner Márk szerepel már a forrásokban. Az 1583-tól „fizetett szolgaként" tevékenykedő Uzun Musztafa csausz, valamint az 1590-es években Erdélyben igen gyakran megforduló Bosztándzsi Hüszejn csausz — Báthori Zsigmond fejedelem egyik „fogadott „apja" — mellett Isztambulban Júszuf és Murád bég segítette tolmácsként a portai erdélyi követség munkáját.1

7 A 17. században, Bethlen Gábor fejedelemsége alatt pedig egy pécsi születésű magyar tolmács, Zülfikár aga vált meghatározó személyiséggé. O az 1610-es évektől majd öt évtizeden keresztül szinte megszakítás nélkül vitte ezt a szerepet Isztambulban. Mellette Bethlen Gábor uralmának kései és I. Rákóczi György korai évei alatt a kapcsolattartást Erdély és a Porta között Júszuf csausz bonyolította.1

8 főtisztviselőit és követét is megkörnyékezték", és „még a szomszédos oláhok és török segédcsapait is tulajdon testük ellen akarták hívni" (Forgách Ferenc: Emlékirat Magyarország állapotáról... In: Humanista történetírók. Válogatta Kulcsár Péter. Bp. 1977. 992.), valójában nem tudhatjuk, hogy miféle „praktikákkal" lehetett szó, hogy az Ahmed csausz által a fejedelemválasztó országgyűlésben felolvasott fermánban Báthori neve szerepeljen. Arra, hogy ez az 1571-ben szereplő Ahmed csausz nem azonos Benkner Márkkal, már Szakály Ferenc felhívta a figyelmet (Szakály Ferenc: Mezőváros és reformáció. Tanulmányok a korai magyar polgárosodás kérdéséhez. Bp. 1995. 319.); egy Ahmed nevű csauszt viszont 1565-ben Kücsük Mehmed bég testvéreként említenek a magyarországi ügyekkel kapcsolatban a török források: Fodor Pál - Dávid Géza: „Ez az ügy fölöttébb fontos." A szultáni tanács Magyarországra vonatkozó rendeletei (1559-1560, 1564-1565). Bp. 2009. 203.: 234. jegyz.; Szokollu Musztafa már 1551 őszén, még ruméliai beglerbégként, egy Ahmed nevű csauszt küldött Fráter Györgyhöz. (Barta Gábor: Vajon kié az ország? Bp. 1988. 122.); s 1552 nyarán szintén egy Ahmed nevű csauszt küldött a Portára is: Fodor Pál - Dávid Géza: „Az ország ügye mindenek előtt való." A szultáni tanács Magyarországra vonatkozó rendeletei (1544-1545, 1552). Bp. 2005. 539., 552., 554.; Az Ahmed csausz által pártfogolt két fiatal tolmácsról: Ahmed levele Báthori Istvánhoz, 1573. október 16. Szalay L.: Erdély és a porta i. m. 108.; Mehmed és Musztafa bégek levele Báthori Istvánhoz, 1573. október 12. Uo. 88-91.; Ahmed csausz levele Báthori Istvánhoz, 1574. december 28. Uo. 186-187.; az 1573. és az 1576. évi portai évi fizetési lista: Uo. 115., 300., 305.; ill. Sezai Balci: Osmanli Devleti'nde Terckmanlik ve Bab-i Ali Tercüme Odasi. Ankara Üniversitesi, Sosyal Bilimler Enstitüsü Doktora Tezi. Ankara 2006. 52. 17

Az erdélyi diplomaták több ízben is javasolták Benkner Márk'Ahmed fizetésének emelését: 1576. július. Szalay L.: Erdély és a porta i. m. 276.; 1589: Endre Veress: Documente privitoare la istoria Ardealului. 3. k. Bucure§ti 1931. 194-195.; Uzun Musztafa csauszt, mivel „azt mi efféle törökben oly jámbornak és jó akarónknak ismertük, hogy kegyelmetek bonis verbis et munere úgy demulceálhatja, hogy jövendő molestiától liberálhatja kegyelmeteket az portán", az erdélyi kormányzat Ahmed csauszhoz hasonló módon 300 forint éves fizetéssel szolgálatába fogadta „ily okkal hogy minden dolgainkban az portán, valamikor az szükség kívánja, jó akarattal való segítséggel és szolgálattal legyen". Veress E.: Báthory István király levélváltása i. m. 260-261., 269. Lehetséges, hogy ő azonos a Bethlen Farkasnál Szalai Jánosnak nevezett Musztafa csausszal: Bethlen Farkas: Erdély története. 3. k. Bp. 2004. 322.; Bosztándzsi Hüszejn csauszról: Kruppa T.: Erdély és a Porta i. m. 632-633., 642-645.; TMÁO I. Pest 1868. 35-36. Egy Hüszejn nevű csausz erdélyi útjairól már 1581-ből: Sándor Papp: From a Transylvanian principality to an Ottoman sanjak. The life of Pál Márkházi, a Hungarian renegade. Chronica 4. (2004.) 63., ill. 1585-ből is van adat. Veress E.: Báthory István király levélváltása i. m. 257.; Júszuf és Murád bégről: Bódog János jelentése, 1594. július 31. TMAO I. Pest 1868. 30. Végül: egy Júszuf nevű erdélyi tolmácsa 1618-ban halt meg Isztambulban: Borsos Tamás: Vásárhelytől a Fényes Portáig. Emlékiratok, levelek. Bukarest 1968. 120., 164. 18

Zülfikár életéről, szerepéről: Bíró V.: Erdély követei i. m. 96-97.; Kármán G.: Egy közép-európai odüsszeia i. m.; Pécsi származásáról 1. Rozsnyay Dávid az utolsó török deák, történeti maradvá-