Századok – 2012

KÖZLEMÉNYEK II. RÁKÓCZI GYÖRGYRŐL - B. Szabó János - Sudár Balázs: „Independens fejedelem az Portán kívül" II. Rákóczi György oszmán kapcsolatai. Esettanulmány az Erdélyi Fejedelemség és az Oszmán Birodalom viszonyának történetéhez (1. rész) V/1017

1022 B. SZABÓ JÁNOS - SUDÁR BALÁZS követ őt nevezte meg távozásakor is, mint ura képviselőjét, „ügyeink és tárgyalásaink intézőjéül".1

4 E „közbenjárók" csoportjához sorolhatók később a szultáni tolmácsok is. A Porta ugyanis a 16. században jórészt renegát német, lengyel és magyar származású írástudók kezébe adta az európai hatalmakkal fenntartott diplomáciai kapcsolatok lebonyolítását, így kézenfekvő módon váltak ezek a magas beosztású renegátok az erdélyi politikusok és a Porta közötti kapcsolattartás eszközeivé és alakítóivá is. Az oszmán kormányzat tényleges vezetőivel, a nagyvezírekkel való kommunikációban az erdélyiek „képviselőjeként" a század közepén azután — 300 tallér évi rendes fizetés fejében — a magyar származású Ferhád terdzsümánnak, majd annak halála után az 1570-es években egy másik magyarországi származású „kihajának", Ahmed csausznak, Szokollu Mehmed nagyvezír régi emberének volt kulcsszerepe.1

5 Habár a saját bevallása szerint Ferhád kollégája és főtolmácsi hivatalában az utóda, Murád terdzsümán, azaz Somlyai Balázs is, „az vajdaság adatásakor menden praktikában jelen lívín" szintén az új fejedelem érdekében ügyködött a Portán, mégsem jutott neki kitüntetett szerep - csupán évi 50 tallért kapott fizetségül. Az idős Murád mellett az 1570-es években ráadásul Ahmed csausz pártfogoltjaiként több tolmácsként működő fiatalabb renegát is felbukkant az erdélyiek mellett: 1573-1574-ban Mehmed bég [Ferhád dragomán fia?] és Musztafa bég, majd 1576-ban egy újabb beszédes nevű „török" tolmács, Menyhárt dragomán is. Lehetséges, hogy köztük volt az a Musztafa is, aki végül is az öreg Somlyai Balázs hivatalát örökölte: 1575-ben egy bizonyos „Muzdafát" már mint a császár tolmácsát említi egy erdélyi feljegyzés, és egy török kutató szerint 1578-tól kezdve 1607-ig ugyanaz a Musztafa nevű dragomán töltötte be a díván főtolmácsának tisztét.1

6 14

A velencei érdekek képviseltében is hasonlóképpen eljáró Gritti informális szerepéről: Heinrich Kretschmayr: Lodovico Gritti Lajos élete (1480-1534) Bp. 1901. 7-12. A kitűzött célok elérése érdekében pedig „sikerdíj' gyanánt egy püspökséget, valamint 3-4000 aranyat ajánlott fel neki Laski, ha segít visszaszerezni Szapolyai Jánosnak a megszállt szerémségi területeket, mivel „ez a férfiú a szultáni portán befolyással és tekintéllyel rendelkezik, van tehetsége, bátorsága, atyja a velenceiek dózséja, ő intézkedhetne részünkről arról az egész tartományról." Hieronymus Laski tárgyalása a töröknél János király nevében. In: Két tárgyalás Sztambulban. A kötetet összeállította Barta Gábor. A tanulmányokat és a jegyzeteket írta Barta Gábor és Fodor Pál. A dokumentumokat fordította Barta Gábor és Kun József. Bp. 1996. 111., 130. 15

Jozef Matuz: Die Pfortendolmetscher zur Herrschaftzeit Süleymans des Prächtigen. Südost-Forschungen 34. (1975) 26-60., Ferhád tevékenységéről: uo. 55.; Szakály Ferenc - Tardy Lajos: Nyomozás egy magyar származású szultáni tolmács után. Keletkutatás (1989: ősz) 60-67.; a „kihája", Ahmed csausz sokoldalú közvetítő szerepéről: Ahmed csausz levele Báthori Istvánhoz, 1573. február £. (Veress E.: Báthory István levelezése i. m. 235-237.), 1573. október 13. (Szalay L.: Erdély és a porta i. m. 92-101.); Ferhád korábbi kiemelt szerepéről fia és a helyébe lépő Ahmed csauszról a háttérbe •szorult Murád terdzsümán [Somlyai Balázs] leveleiből is értesülünk. Mehmed dragomán, Ferhád fia Báthori Istvánnak, 1572. október 10. Szalay L.: Erdély és a porta i. m. 57., Murád bég Báthori Istvánnak, 1572. október 13. és 1573. Uo. 57-59., 112-114. 16

Murád bég Báthori Istvánnak, 1572. október 13. és 1573. Szalay L.: Erdély és a porta i. m. 57-59., 112-114.; A Báthori trónra juttatása körüli portai „praktikák" részletei egyelőre sajnos ismeretlenek. Habár Beregszói Hagymás Kristóf elhíresült levelében utalt rá, hogy János Zsigmond halála után „voltak olyanok is, kik kéz alatt az hatalmas Portához járultanak" (A Báthoriak kora. Szerk. Sebes Katalin. Bp. 1982. 6.), Forgách Ferenc szerint ugyan a Bekes-pártiak voltak azok, akik „Szelim