Századok – 2012
TÖRTÉNETI IRODALOM - Bues, Almut: Die Jagiellonen. Herrscher zwischen Ostsee und Adria (Ism.: Wittmann Katalin) IV/1007
1007 TÖRTÉNETI IRODALOM református egyetemein. Ehhez ekkor még nem kapcsolódott a vallásos tudat válsága, az etikai gondolkodás átstrukturálódása. Ezt az 1770-1820-ig tartó második szakaszban figyelhetjük meg, amikor végbement az érzékenység és vele együtt a természetes nevelés recepciója. Bár a századvégen és a francia háborúk korában megakadt a nemesi felvilágosodás, a magánszférában ez nem akasztotta meg a korábbi trendet. Cerman könyvének elolvasásához nemcsak németül, hanem franciául is tudni kell: hosszú forrásidézetek olvashatók fordítás nélkül. Persze néha segít a francia szöveg az olvasónak, például Windischgrátz gróf lányának évente 4-5 alkalommal nem „istentiszteletre" volt elég mennie, a gróf második felesége nem „gyanakodott" annyira a katolikus egyházra, hogy teljesen szembeforduljon annak parancsaival: a confesse ugyanis „gyónni"-t jelent. Jóllehet a történész olvasó dolgát a morálfilozófia aprólékos tárgyalása a bevezetőben nem könnyíti meg, és Cerman igen részletesen ismerteti meg az olvasót Joseph Nikolaus von Windischgrátz filozófiai nézeteivel is, ami csak távolról tartozik tárgyához, mégis gondolatmenetének filozófiatörténeti megalapozottsága az, amely szerzőt fontos új tézishez vezette el: a könyv hozadéka elsősorban a felvilágosodás morálfilozófiai megalapozottságának meggyőző kifejtése egy területen, az arisztokrata gyermekek nevelésének kapcsán. Bár Ivo Cerman könyvének vannak gyenge pontjai, ez a tétel a felvilágosodás történeti diskurzusának megkerülhetetlen elemét fogja alkotni. Szíjártó M. István Almut Bues DIE JAGIELLONEN Herrscher zwischen Ostsee und Adria Urban Kohlhammer Taschenbücher, Band 646. Verlag W. Kohlhammer, Stuttgart, 2010. 305 o., 3 db fekete-fehér kép, 5 db fekete-fehér térkép A JAGELLÓK Uralkodók a Balti-tenger és az Adria között A varsói Deutsches Historisches Institut munkatársa, Almut Bues bizonyos szempontból hiánypótló művet alkotott, amikor megírta az eddigi legmodernebb szellemben újragondolt Jagelló-történetet. A 20. század közepe óta ugyanis ez a könyv az első összefoglaló jellegű kiadvány a lengyel-litván dinasztiáról, amely nem lengyel, hanem német nyelven jelent meg és így a szélesebb nyugat-európai szakmai közönség számára is hozzáférhetővé vált. A zsebkönyv formátumú kötet nyolc lendületes és lényegre törő fejezetben mutatja be a Jagelló dinasztia eredetét, tagjait, politikáját és szellemi örökségét. Programadó jellegű a könyv elülső borítóján szereplő Dürer-metszet (Miksa császár Diadalkapujának részlete), amely az 1515-ös bécsi Jagelló-Habsburg esküvőt ábrázolja, mivel a szerző erre az időszakra, vagyis a 16. századi Jagellók uralkodására hegyezi ki művét. Strukturálisan és gondolatilag is a Jagelló-Habsburg viszony áll a könyv középpontjában, hiszen a kora újkori Közép-Kelet-Európában a társadalmi és gazdasági változások közepette a politikában talán a legfontosabb kérdés az volt, hogy a Jagellók, avagy a Habsburgok fogják-e uralmuk alatt egyesíteni a térség országait. Ezért a szerző minden fejezetben kitér a Habsburg vonatkozásokra is. Hiánypótló és aktuális a kötet azért is, mert a második világháború utáni kommunista Lengyelországban az orosz fejedelemségek irányában offenzív külpolitikát folytató Jagellókat a történetírás háttérbe szorította, és inkább a nyugat felé hódító Piasztokkal foglalkozott. Manapság azonban a Jagellók reneszánszukat élik a lengyel kultúrában és történetírásban, így indokolt volt egy új Jagelló-történet összeállítása német nyelven is.
