Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK - Püski Levente: Képviselői jövedelmek a Horthy-korszakban I/79
98 PÜSKI LEVENTE tatásban részesültek.8 1 1941. október 23-án újabb illetményrendezésre került sor, melynek eredményeként teljes egészében visszaállították az 1927-es járandóságokat.8 2 A helyzet azonban ezzel sem került nyugvópontra, és feltehetően elsősorban a kormánypárti képviselők részéről egyre erősebb volt a nyomás a kérdés újratárgyalására. Lukács Béla tárca nélküli miniszter 1943. októberben azt jelezte a minisztertanácsnak, hogy a honatyák egy része tavasz óta sürgeti a képviselői tiszteletdíjak rendezését, és sürgős, konkrét lépésekre van szükség ez ügyben.8 3 Lukács állítását megerősíti, hogy a gazdasági bizottság már 1943. július másodikán meghozta állásfoglalását az emelésekről, de a jelentést a plénum a Ház üléseinek hosszú elnapolása miatt nem tárgyalhatta, így a döntés csak november 11-én születhetett meg. Az újabb, és ebben a tárgykörben az utolsó határozat8 4 eredményeképp 1943. július l-jével kezdődően a képviselők immár havi 1000 pengős tiszteletdíjban valamint további 500 pengő költségátalányban részesültek, és hasonló arányú emelésekre került sor a tisztikar esetében is.8 5 1944-re pedig további emelések voltak tervbe véve, de azt nem lehet teljes bizonyossággal megállapítani, hogy ezekből végül mennyi realizálódott. A Horthy-korszak második felében a képviselői tiszteletdíjak mértéke alapvetően az általános kereseti lehetőségekhez igazodva mozgott. A 30-as években nemcsak a honatyák kaptak kevesebbet, hanem a gazdaság különböző területein is csökkentek a fizetések az egyfajta viszonyítási alapot jelentő 20-as évek utolsó harmadához — a válság előtti időszakhoz — képest. 1938-tól viszont háborús gazdasági konjunktúra bontakozott ki, melynek hatására ismét érzékelhetően növekedni kezdtek bérek, és a képviselői tiszteletdíjak sem maradtak változatlanok. 1940 és 1943 között több szakaszban került sor emelésekre, melynek következtében előbb az etalonnak tekintett, 1927 végi összegek visszaállítására került sor, majd 1943 végére a képviselők már minden addigit felülmúló javadalmazásban részesültek. A jelenséget közvetlenül két tényező motiválta. Egyrészt általános fizetésemelésre került sor a közalkalmazotti szférában, s bár a kettő között semmilyen jogi természetű összefüggés nem állt fenn, a képviselők abból indultak ki, hogy ha a tisztviselők esetében megszűntek a Károlyi-éra alatt bevezetett korlátozások, akkor — a 20-as évekhez hasonlóan — ők is jogosultak nagyobb járandóságokra. Másrészt úgy vélték, hogy csak az összegek emelésével lehet az egyre jobban felerősödő infláció negatív hatásait kiküszöbölni.86 A képviselőház tehát a háború éveiben nem kívánt visszakanyarodni a 20-as évek elején még érvényesülő azon felfogáshoz, miszerint a törvényhozásnak egy olyan szituációban, amely egyre nagyobb áldozatokat követel a társadalomtól, inkább önmérsékletből kellene példát mutatnia. 81 KI 1939-44. IV k. 180-181. KN 1939-44. V k. 543. 82 KI 1939^4. VII. k. 13-14. KN 1939^4. XI. k. 8. 83 http://www.digitarchiv.hu (Letöltés: 2011. 05.12.) Minisztertanácsi jegyzőkönyvek, 1943. október 26. 84 KI 1939-44. X. k. 287-288. KN 1939-44. XVII. k. 203. 85 Az elnöknek havi 2500, az alelnököknek és a háznagynak 1250, a jegyzőknek 450 pengős juttatást szavaztak meg. 86 Egyes források szerint az alapélelmiszerek árai 1939 és 1943 között 1,5-2,5-szeresére nőttek. Szeged története. 1919-1944. 4. kötet. Szerk: Serfőző Lajos. Somogyi Könyvtár, Szeged, 1994. 489.
