Századok – 2012

KÖZLEMÉNYEK - Püski Levente: Képviselői jövedelmek a Horthy-korszakban I/79

96 PÜSKI LEVENTE nálják fel. A gazdasági cégekben való részvétellel kapcsolatban az 1901: XXIV tc. csupán annyit írt elő, hogy a képviselő nem lehet a kormánynak szállítója vagy vállalkozója, ami nem jelentette akadályát annak, hogy valaki korlátlanul halmozza a különböző cégvezetői pozíciókat. Végül gondot okozott az enyhe végrehajtás, az, hogy a konkrét összeférhetetlenségi esetek elbírálása egy, a törvényhozás tagjaiból sorsolás útján összeállított Jury" kezébe került, amely kizárólag a parlament összeférhetetlenségi bizottsága által előkészített anyag alapján dönthetett. A Károlyi-kormány törvényjavaslata valóban több területen módosított az eredeti előírásokon. A köztisztviselők képviselőségével kapcsolatban alapvetően a korábbi jogszabályokat hagyták érvényben, anyagi vonatkozásban tehát változatlanul megmaradt a kétféle jövedelem és persze a kétféle jogcímen kapott lakáspénz problémája. Néhány ponton viszont szigorításra került sor. Köztisztviselőt ugyanis csak akkor lehetett megválasztani, ha működése az adott kerületben a választás előtt legalább három hónappal megszűnt. A törvényhozás minden tagjára vonatkozóan előírták, hogy képviselősége alatt és megbízása megszűnésétől számítva egy éven belül közszolgálati állásra kinevezni nem lehet. Ráadásul képviselő az országgyűlés tartalma alatt nem élvezhetett az államtól kegydíjat, tiszteletdíjat,jutalmat vagy bármilyen segélyt. Ügyvédi foglalkozását csak bírósági eseteknél gyakorolhatta, közigazgatási hatóságoknál nem járhatott el. Olyan ügyeket pedig, melyeknél személyes érdekeltséggel bírt, nem hozhatott a Tisztelt Ház nyilvánossága elé. Emellett a honatyák tagságuk ideje alatt nem vállalhattak olyan cégeknél vezetői posztot, ahol korábban nem tevékenykedtek, kivéve, ha az illető korábban kifejezetten gazdasági pályán dolgozott. Az összeférhetetlenségi bejelentések elbírálását pedig a korábbi Jury" helyett egy, az országgyűlés tagjaiból összeállított — a két Ház elnöke által fele-fele arányban kinevezett — 18 tagú összeférhetetlenségi bíróságra bízta. Károlyi Gyula 1931 augusztusában mindenekelőtt azzal az eltökélt szándékkal vette át a miniszterelnöki posztot, hogy — kényes és népszerűtlen feladatokat is vállalva — helyreállítja a költségvetés egyensúlyát. A reformpolitika fontos részét képezte az, hogy a takarékosság a törvényhozás vonatkozásában is realizálódjon, s a kormányzat erőfeszítései bizony fokig valóban eredményesnek bizonyultak. A képviselői tiszteletdíjak kérdése megkerülhetetlen volt, hiszen az országgyűlés mindenkori költségeinek meghatározó részét, nagyjából 53-57 %-át tették ki. A tiszteletdíjak két lépcsőben végrehajtott leszállításának eredményeképp ez a tétel — az 1932/33. évet szembeállítva a három évvel korábbi helyzettel — közel 2,8 millió pengőről 2,27 millió pengőre esett vissza. Igaz, ez az állami költségvetés egészéhez képest kicsiny összeget jelentett, de része volt az általános takarékossági politikának, ráadásul nem elhanyagolható szimbolikus jelentőséggel bírt. A reform tehát több volt látszatintézkedésnél, bár radikálisnak távolról sem nevezhető. A nagyobb gondot az jelentette, hogy csupán egy egységesen és mechanikusan keresztülvitt redukció történt meg, és számos korábbi visszás jelenség felszámolása — például a nyugdíjas tisztviselők kétféle jogcímen felvett lakáspénze — nem történt meg. Károlyi az összeférhetetlenségi szabályozás szigorításával megpróbálta korlátozni a képviselőknek a