Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK AZ 1711. ÉVI SZATMÁRI BÉKE TÖRTÉNETÉRŐL - Kis Domokos Dániel: Drámai hangulat és reális értékelés: „Magyarok Törökországban" és „Egy bujdosó kuruc". Rákóczi-kultusz a színpadon IV/961
974 KIS DOMOKOS DÁNIEL ti korábban, 1848-ban zseniális művével, a II. Rákóczi Ferenc fogságával aratott kirobbanó sikert, ezzel a történelmi színdarabjával érte el talán egyik legnagyobb sikerét - már a pesti Nemzeti Színházban történő ősbemutatón 1848-ban és az enyhülés időszakában, 1861-től is sok-sok éven keresztül,53 mely a magyar hallgatóság jó érzékét is mutatja. Szakmai körökben napjainkig elismerik írói vénáját és drámaismeretét,5 4 és a színpadi előadás műhelytitkainak nagy beavatottjaként tisztelik. Ma talán legismertebb, vagy inkább azt mondhatjuk ismert műve a Lilionfi, amely szintén — miként a II. Rákóczi Ferenc fogsága — 1848-ban keletkezett. Szigligeti az Egy bujdosó kuruc című színdarabja, Böhm Gusztáv zenéjével, azonban 1863-ban mindössze négy alkalommal ment a Nemzeti Színház színpadán, 1863. október 2-án, 5-én, 11-én és november 22-én.55 Ez sem tartozott és tartozik a legjobb színművek közé, de még ez is, már 1863-ban több javítást, cenzori törlést igényelt, így ma már szinte érthetetlennek tűnhet. Az egyik főszereplő így sóhajt urának sorsa felett: „Haj, itthon maradhatott volna ő is, megtarthatta volna jószágait ő is, mint a többi a szatmári béke után, de ő önként ment a száműzetésbe, lemondott mindenről, még gyermekéről is, kit magával nem vihetett." Egy kémkedő szolga pedig, reménykedve, hogy valami újabb összeesküvést leplezhet le, sikerül „a rodostói titkokat kifürkészni", amelyért szerinte majd busás jutalom üti a markát, magában megjegyzi: ez az ember „Rodostóban él száműzetésben, meghittje annak a bujdosó kuruc fejedelemnek. Ezt tegnap este már mind kispioníroztam." Az utolsó előtti mondat második részét, és az utolsó mondatot még a cenzúrázás előtt valaki, talán maga a szerző, jobbnak látta szinte az olvashatatlanságig törölni. Priviczer István 1863. április 26-án kelt cenzori véleményében viszonylag kevés kifogásolni valót, azaz törlendő részt jelölt meg, mindössze négy oldalon, mint az alábbi példák jelzik: A Rodostóból titokban visszatérő apa mondja: „Csak az a becstelen, ki hit nélkül, önérdekből, haszonért adja el lelkét." [...] „A harc hosszú volt, mi nem győzettünk le, hanem megoszlottunk. A legnagyobb rész kibékült, s lerakta fegyverét, s visszatért tűzhelyéhez. Csak kevesen követtük a fejedelmet, ki lemondott tömérdek vagyonáról, le a családi örömekről, s önként száműzte magát, mert a hódolat meggyőződése ellen volt." [...] „Engem entudatom még azért sem vádol, hogy az ügynek még bukásában is híve vagyok. Nevezzétek ezt túlságnak, rögeszmének, de én valamint nem hódoltam akkor, nem hódolok soha. De azért ne higgyétek, hogy midőn nem hajlunk, szívünk nem vérzik, s nem törik meg. A szív bánata öli meg őket mind. Szívem bánata ölt volna meg engem is. Hajh, mert meghiúsult reményeinkkel, a haza földje is mind távolabb tűnt el szemünk elől, míg végre homályba dőlt minden. S előttünk állt az örök száműzetés szörnye, kezében pallossal és bilinccsel. Csak ez a választás, bilincs, mely nem bocsát haza, vagy pallos, mely itthon megöl." Végül még két rövidebb részt törölt a cenzor: „Meg van bélye-53 Míg 1848-1849-ben összesen 10-szer, 1861-1914-ig összesen 96-szor játszották. Hajdú L.: A pesti Nemzeti Színház műsora i.m. MS 192/2 83. 54 Maga is írt egy összefoglaló művet: Szigligeti Ede: A dráma és válfajai. Bp. 1874. 55 Korabeli színlapok és Hajdú L.: A pesti Nemzeti Színház műsora i.m. 136.
