Századok – 2011
KÖZLEMÉNYEK BETHLEN GÁBORRÓL - Papp Sándor: Bethlen Gábor, a Magyar Királyság és a Porta (1619-1629) IV/915
970 PAPP SÁNDOR Szatmár, Bereg és Ugocsa) terjedt ki. Bethlen arra kényszerült, hogy II. Ferdinándnak visszaadja a Szent Koronát, és vele visszaszolgáltassa Magyarország nyugati és északnyugati, sőt még bizonyos felső-magyarországi megyéit (Heves, Gömör, Sáros, Szepes, Torna, Ung) is. A szultán tehát nem nevezett ki a behódolt terület élére királyt (mint Bocskai esetében annak idején tette), hanem elismerve, hogy a magyarok „önként" hódoltak meg Bethlennek, az erdélyi fejedelem irányítása alá rendelte őket. Eddigi vizsgálódásaim alapján ugyanakkor egyetlen egy adat sem került elő arra vonatkozóan, hogy a fenti okmány 1622-ben kikerült volna az oszmán kancelláriáról. Arra azonban már 1621 márciusából van adatunk, hogy Bethlen követe a törökökkel egyeztetett arra az esetre, ha az esetleges békekötés a megszállt területnek csak egy részét (a Bocskainak adott megyéket) engedné a fejedelem fennhatósága alá. Tárgyalások folytak, hogy mekkora adót kell ezek után fizetni, és hány megye megszerzését jelenti-jelentené ez a rendezés.22 6 Rendelkezünk még egy másik szerződéslevél-változattal is, amelynek keletkezését eddig 1619-re tették. A dokumentum szövege jelenleg csak magyar fordításban ismert, kiállítása, nyelvezete és felépítése azonban megfelel egy ahdnáme követelményeinek. Az okmány arról szól, hogy a hét felső-magyarországi megye és a Hajdúság — lakosaik óhaja alapján — Bethlen Gábor fejedelem fennhatósága alá került. Szilágyi Sándor e forrást Rozsnyai Dávid hagyatékában találta, és megjegyezte, hogy egy 18. századi példányon az 1619-es évszám szerepel széljegyzetként. Kéziratos változatán nincs semmilyen időmegjelölés. A dokumentum kiállításának idejét viszont egyértelműen eldönti az, hogy az okmányt kiállító szultán neve nem II. Oszmán, hanem IV Murád (1623-1640) volt.22 7 E különleges ahdnáme tehát nem kapcsolható a most tárgyalt eseményekhez. Összefoglalás Tanulmányom anyagának összegyűjtésével elsősorban azt akartam kideríteni, hogy az utolsó fejezetben bemutatott és Bethlen Gábor erdélyi fejdelem magyar királyságával kapcsolatba hozható három szultáni szerződéslevél hitelesnek tekinthető-e, illetve kiállításukra és a diplomáciai tárgyalásokon való felhasználásukra találok-e adatokat. Mindhárom esetben negatív eredményre jutottam Bethlen Gábor ugyanis a vizsgált időintervallumban, azaz 1619 és 1621 között nem tudta elérni, hogy a szultáni udvar hivatalosan elfogadja és megerősítse magyar királynak, és azt sem, hogy az 1620 januárjától létrejött magyar-cseh szövetség szultáni patronátus alá kerüljön. E téren összes eredménye az volt, hogy II. Oszmán szultán biztosította a hozzá pártolt magyar rendeknek a szabad királyválasztást, ami ebben az esetben természetesen Bethlen saját megválasztását jelentette. 226 TMÁOT I. 264—265. 227 Rozsnyai i. m. 77-79.; MOL R 288, Erdélyi iratok. I. tétel. fol. 79. Az okmány valójában 1629-ben keletkezett.
