Századok – 2011

KÖZLEMÉNYEK BETHLEN GÁBORRÓL - Papp Sándor: Bethlen Gábor, a Magyar Királyság és a Porta (1619-1629) IV/915

BETHLEN GÁBOR, A MAGYAR KIRÁLYSÁG ÉS A PORTA (1619-1621) 969 Cselebi és Náima Musztafa is felvette a Bethlennek szóló ahdnáme szövegét krónikájába. Munkahipotézisként arra az álláspontra helyezkedtem, hogy a tárgyalt ahdnáme alapszövege feltehetően 1620 decemberében keletkezett, amikor — miként a fentiekben láthattuk — elhatározták a Portán a Bethlennek nyújtandó katonai segítséget. Úgy gondolom, hogy az a 25 pont volt az eredeti szöveg alapja, amelyet a fejedelem követein keresztül küldött be a Portára. A törökök alaposan átdolgozhatták Bethlen bemutatott javaslatait, és a szöveg előkészítésekor felhasználták, sőt időnként szó szerint átmásolták 1614-ben kiállított erdélyi fejedelmi ahdnáméja részleteit. Az a tény, hogy a dokumentum címzésében már csupán a felső-magyarországi magyar urak szerepelnek és nem egész Magyarország, illetve az, hogy Bethlen nem mint magyar király, hanem mint a szultáni védelem alá vont Felső-Magyarország szövetségese szerepel, egyértelműen arra utalnak, hogy a szöveget egy újabb szituációra, nevezetesen a nikolsburgi béke megkötése utáni helyzetre érvényesítették valamikor 1622-ben. Mint a forrás írja: „ameddig a felső-magyarországi urak, kapitányok és vojnukok [értsd, katonák] a szív boldogító hűségével és őszinteséggel a boldogságos udvarom iránt alázatot mutatnak, a barátom barátja és az ellenségem ellensége lesznek, s ameddig az említett Bethlennel szövetséget tartanak és egységet alkotnak, és Erdély országa ellen bármilyen irányból is feltűnne ellenség, annak leverésében és visszaszorításában fáradoznak, és erről gondoskodnak, s ameddig azért, hogy őszintén bizonyítsák a hozzánk való tartozásukat, mindnyájan megegyező véleménnyel az országaik (birtokaik) termékenységének és képességeinek megfelelően a nagyúri udvaromba ezen évben ajándékot küldenek, addig én is minden módon megvédem őket ellenségeiktől."225 A nikolsburgi béke megkötése utáni aktualizálás eredményeképpen tehát egy olyan szerződésszöveg született, amely kinyilvánította a Bethlen-párti felső-magyarországi rendek török védelem alá vételét. A felterjesztést végző követ nevében rejlő ellentmondást viszont csak az alábbiak szerint tudom feloldani: A törökre fordított kérelemlevélen Balassi Ferenc neve latinosan Franciscus alakban íródhatott, amelynek elírása, illetve többszörös félremásolása eredményezett a Ferencből Zsigmondhoz hasonló alakot. Az arab írásban fennmaradt keresztény nevek esetében ugyanis ennél még nagyobb félreértések és elírások is előfordulhatnak. Bethlen Gábor számára a nikolsburgi békeszerződés megkötése után a Magyar Királyságból saját fennhatósága alatt megmaradt terület valójában csak az ún. hét felső-magyarországi megyére (Borsod, Abaúj, Zemplén, Szabolcs, 225 Feridûn Ahmed Beg: Mecmû'a-i mün§e'átü s-selâtîn. II. Istanbul 12752 (1858) 446-448.; Román fordítása megjelent, tévesen 1614-re datálva a forrást: Tahsin Gemil: RelaÇiile färilor Române eu Poarta Otomanä în Documente Turce§ti (1601-1712). Bucureíjti 1984. 163-164.; Az oszmán krónikarészletekben szereplő szövegváltozatokra 1. Kàtib Çelebi: Fezleke-i Kâtib Çelebi. Istanbul 1286. 365-366.; Mustafa Na'îmâ: Târîh-i Na'îmâ. II. Istanbul 1283 (1866). 134-136.; újabb kiadására 1. Na'îmâ Mustafa: Târih i. m. II. 451.; Magyar fordítására: Karácson Imre: Török-magyar oklevéltár 1533-1789. Bp. 1914. 198-200.; A fenti idézet a saját értelmezésem és újrafordításom.