Századok – 2011
KÖZLEMÉNYEK BETHLEN GÁBORRÓL - Papp Sándor: Bethlen Gábor, a Magyar Királyság és a Porta (1619-1629) IV/915
BETHLEN GÁBOR, A MAGYAR KIRÁLYSÁG ÉS A PORTA (1619-1621) 963 szultán és a nagyvezír fejével gondolkozott volna, végigelemezte mind a két front lehetőségeit, majd Rimay János követén keresztül javaslatokat juttatott el a díván elé. Arra akarta rábírni az oszmán katonai döntéshozókat, hogy elégedjenek meg a lengyelek esetében a tatár betöréssel, az oszmán főerőkkel pedig a Habsburg-császár örökös tartományait, esetleg Eszak-Itáliát támadják meg. A terv grandiózus, azonban meglehetősen nehezen kivitelezhető volt. Ennek ellenére Bethlen úgy beszélt róla, mintha könnyen megvalósítható lett volna, és így a háború az összes jelentősebb Habsburg-szövetséges katolikus országra kiterjedt volna. A II. Oszmán szultánnak tett ígérete, hogy elődeinél is dicsőségesebb győzelmeket, Eszak-Itáliát, Grazot és Karintiát, Stájerországot és Krajnát is meghódíthatja, miközben ő török és tatár segédcsapatokkal Bajorországig nyomul előre, tengeren pedig az oszmán flotta az észak-itáliai spanyol befolyási területek elleni támadást hajtana végre, az oszmán méltóságok számára figyelemreméltó lehetett. Ezekhez a várható nyereségekhez képest a lengyelországi támadás, ahol nagy volt a készülődés a szultán ellen, nem eredményezhetett ekkora sikert. Bethlen szerint a Habsburg Monarchia határvidéke kevésbé védett frontvonalon volt, mint a lengyel, és egy magyar-török közös fellépés világraszóló hódításokat eredményezhetett volna.193 Mint köztudott, Bethlen Gábort mind saját korában, mind pedig az utókor történeti irodalmában elmarasztalták szoros oszmán-török, muszlim kapcsolatai miatt. Talán ennek köszönhető, hogy ez az érdekes követutasítás, amely a keresztény Európa nagyobb részének oszmán-magyar hódoltatását irányozta elő, és tovább rontotta volna (európai) hírnevét, ez ideig kimaradt a nagyszámú Bethlen-forrás publikáció közül. Eleinte azt feltételeztem, hogy Bethlen a nagyívű tervek mellett a reálisan átlátta a saját és az Oszmán Birodalom lehetőségeit, és ezért maga sem gondolta teljesen komolyan a fenti haditervet. Ennek bizonyítékaként magyaráztam annak a nagy publicitást megért levélnek a keletkezését, amelyet a krími tatár kánnak, II. Dzsánibek Girájnak küldött, hogy katonákat kérjen tőle.19 4 A tatár kánnak címzett, 1621. április l-jén keletkezett dokumentum léte azonban nem a reális lehetőségek szűkösebb voltának felismerését jelenti. Nem úgy kell a nagyívű tervre és egy jóval szerényebb változatra, a tatárok behívására gondolnunk, mint a Habsburg-ellenes tervek maximumára vagy minimumára. A fejedelem meg volt győződve, hogy a Porta komolyan megfontolja terveit, a tatárokra pedig mindenképpen szüksége volt. A tatár kánnak írt levél nagy „karriert" futott be az európai hírforrások között. Három német, egy latin és egy francia 193 MOL R 210, Tunyogi-Csapó gyűjt. fol. 22-23., 32-33. (eredeti), fol. 39^4. (Tunyogi-féle 19. századi másolat.); MTA Kézirattár 8r. fol. 20v. 1621. ápr. 10. Bethlen Gábor Rimay Jánosnak: „Memoraliae pro Generoso Joanne Rimai." (Az okmány eredeti példányán nincs dátum, a MTAKK-ban és a MOL-ban lévő másolatokat Tunyogi-Csapó látta el a fenti dátummal.) 194 mta Kézirattár, RMIr III. 360.; a többi példányra 1. Hernádi László Mihály. Bethlen-bibliográfia 1613-1680. (Bethlen Gábor állama és kora.) Szerk. Kovács Kálmán. Bp. 1980., 78-79.; NA PRO SR German Empire and Hungary 80/4. fol. 49-51.
