Századok – 2011

KÖZLEMÉNYEK BETHLEN GÁBORRÓL - Papp Sándor: Bethlen Gábor, a Magyar Királyság és a Porta (1619-1629) IV/915

BETHLEN GÁBOR, A MAGYAR KIRÁLYSÁG ÉS A PORTA (1619-1621) 961 Amikor Bethlen nagy késéssel 1621. március 10-én elolvasta Rimay János február 5-én „fázós kézzel" írt beszámolóját a díván döntéséről, nem titkolta megelégedését: „mely engemet bizonyára megörvendeztete egy részint." A követeknek szóló újabb levél igen hosszú, amelyből megtudjuk, hogy a korábban, február 20-án kelt utasítását el sem küldte a fejedelem. Azt sem rejtette véka alá, hogy a döntés túl későn született meg, így már nem tartotta kihasználhatónak. Ekkor elsősorban a Habsburgokkal kötendő béke, illetve a legalább tíz hónapos fegyverszünet megkötésének körülményeire tért ki. Azt is tudatta ugyanakkor Rimayékkal, hogy Forgách Zsigmond nádor és mellette mások is tárgyalnak Béccsel.18

9 Két napra rá a fejedelem újabb hosszú levelet, instrukciót írt Dóczy és Rimay számára. Ennek az iratnak a szemlélete, a benne megfogalmazott célok arra utalnak, hogy az eltelt két nap alatt Bethlen alaposan átértelmezte helyzetét. Egyet már az elején tisztázott: nem fog békét kötni II. Ferdinánddal, csak fegyverszünetet, amely alatt a szultán segédhadai is megérkezhetnek hozzá. Érzékeltette, hogy a nádorral a viszonya kezd megromlani, hiszen Forgách mindenáron békét akar teremteni a Bethlen-párti magyarok és II. Ferdinánd király között. Az utasításban megjelenik egy formálódó koncepció körvonala, amelyből látszik, hogy Bethlen a török fegyveres segítség bevonásával új terveket készített. Többször is kitért a remélt török csapatok létszámára, típusaira. Régi ismerősét, Deák Mehmed pasát szerette volna a felvonuló seregek szerdárjának kijelöltetni, miközben kifejtette, hogy az új budai pasával jobban meg lenne elégedve, ám Deák Mehmed olyan személyiség, aki miatt a határvidéki tulált kinevezéséhez. Mivel az 1619-1621. közötti időben egyedül Dámád Mehmed szerezte meg újólag 1619. január 18-án a nevezett címet, ezt tekintették döntőnek a dátum kérdésében. Átnézve a krónikák adatait és az ezek alapján összeállított török történeti kronológiát, illetve a mellékelt nagyvezírekről, valamint más méltóságok hivatalviseletéről szóló kézikönyveket, úgy tűnik, hogy Ohrili Hüszejn 1621. március 9. (Daniçmend í. H.: ízahli Osmanh i. m. V 31.) okmány további részei is felhívják azonban a figyelmet arra, hogy a levél nem keletkezhetett 1619-ben. Különösen a leváltott Gavril Movilá vajda említése kell, hogy gyanút keltsen bennünk, aki 1618. június-1620. július között uralkodott Havasalföldön, és utána Bethlen Gábornál talált menedéket. Ha a levél ténylegesen 1619 januárjában keletkezett volna, a hivatali ideje félidejében lévő vajda említése teljesen értelmetlen lenne. Ugyanakkor nem lehetetlen, hogy Bethlen nem is magára a nagyvezírségre utal, hanem a birodalom más irányítói tisztségére. Ohrili Hüszejin 1616-ban már janicsáragaként is részt vett a dívánban, és nagyvezíri kinevezésekor is a tagja volt az oszmánok legmagasabb szintű döntéshozó testületének (Mehmed Süreyya: Sicilli Osmani. Szerk. Nuri Akbayar - Seyit Ali Kahraman. III. Istanbul 1996. 713.). Ugyancsak nem kerülheti el figyelmünket, hogy Bethlen székhelyéről „királyi Kassa nevű városunk"-ként szól, amely szintén lehetetlenné teszi az 1619 eleji dátumot. Toldalagi a naplójában megjegyezte, hogy 1621 áprilisában haza mehetett Erdélybe, majd egy rövid belgrádi kitérő után Bethlen azonnal visszaküldte II. Oszmán udvarába, amely ekkor Hotinnál állt meg. Toldalagi ide érkezvén közvetítőként segítette a lengyel-török béke létrejöttét (Tholdalagi i. m. 232-233.). A fenti adatok engem teljesen meggyőztek, hogy az említett levelet nem 1619 elejére, hanem 1621 áprilisára kell datálnunk. Fel kívánom hívni a figyelmet továbbá arra is, hogy a török méltóságok életrajza a birodalom vezető szintjén messze nem olyan alaposan kidolgozott, mint a magyarországi hódoltság esetében, hála Dávid Géza, Fodor Pál, Hegyi Klára és Sudár Balázs munkásságának. így még az sem tűnne teljesen lehetetlennek, hogy az említett pasa, ha rövid ideig is, de korábban is betölthette a nagyvezíri posztot. 189 MTA Kézirattár ívrét 8r. 50-51.; ETA I. 385.; Az eredeti szöveg rossz dátum alatt (1621. ápr. 10.) rendezve a MOL R 210, Tunyogi-Csapó gyűjteményben található. Az oldalak összekeveredtek.