Századok – 2011
KÖZLEMÉNYEK BETHLEN GÁBORRÓL - Papp Sándor: Bethlen Gábor, a Magyar Királyság és a Porta (1619-1629) IV/915
958 PAPP SÁNDOR ja, élnek-e még, mi lehet Demjén Ferenccel, aki a leveleket hordozza. Nyugtalanságát joggal növelte, hogy korábban igen kedvező helyzete kezdett egyre kétségesebbé válni. A harmincéves háború első szakaszának lezárása, a cseh felkelők fehérhegyi veresége (1620. nov. 8.) azt az érzést növelhette benne, hogy teljesen magára maradt. Soha nem lett volna szüksége ennyire biztatásra, török katonai segítségre. Követeinek szánt tájékoztatójában részletesen beszámolt a csehek vereségéről, megpróbálta ugyanakkor annak súlyát valamelyest csökkenteni. Hangsúlyozta, hogy a magyarországi helyzet jó, hiszen II. Ferdinánd uralma alá Győrön és Komáromon kívül még egyetlen jelentősebb település sem került. A Portát tehát mindenáron döntésre akarta bírni. Ám Bethlennek a törökökbe fektetett bizalma is megkopott azóta, hogy a budai pasa novemberben fegyveresen elragadta Vácot, és hódoltatta a környékbeli falvakat. Karakás Mehmed megpróbált a két harcoló fél között lavírozni, és a béke fenntartásáért együttműködött még a Habsburg-részen maradt várak őrségével is.17 3 A fejedelem augusztus 30-án,17 4 majd szeptember 17-én és 18-án folytatólagosan írt utasításában ismét kitért a törökök Vác iránti követelésére. A Portára menő emberei, Dóczy István és Rimay János még Budán időztek, ahol a pasával folyt megbeszéléseken felmerült Vác átadásának kérdése. Bethlen két, részben eltérő véleményt fogalmazott meg. Követeinek azt az utasítást adta, hogy ha nem látnak semmi módot rá, hogy megtartsa a várat, akkor azonnali katonai segítség fejében felajánlhatják azt Konstantinápolyban, tehát nem Budán. Ugyanezt azonban nem lehetett a budai pasának elmondani, őt továbbra is el kellett téríteniük a követelésétől. A pasa székhelyén felmerülhetett, hogy a várat korábban már maga Bethlen ajánlotta fel. A fejedelem erre heves tiltakozásba tört ki, hogy nem igaz! Önérzetesen jelentette ki: „Én fejedelem vagyok, és az hazugságnak távol kell tőlem lenni."17 5 Mint a fentebb bemutatott adatok mutatják, titokban Bethlen — minden kifakadása ellenére — tényleg felajánlotta az assecuratoria, vagyis a hitlevél kiállításáért cserébe Vácot, annyiban viszont igaza volt, hogy nem a budai pasának, hanem magának a nagyvezírnek.17 6 Felteszem, a budai pasa innen hallhatott az ígéretről, amelyet be akart a fejedelmen hajtani. Közben Bethlen továbbra is hiába várta követei jelentését. A fehérhegyi vereség után le kellett vonni a konklúziókat: „Azért, minthogy azokon ily nagy szerencsétlenség esett, és minden erejét reánk fordította az ellenség, nem lehetünk mi is elégségesek magunk erejéből resistálására."17 7 Ennek ellenére a fejedelem még mindig bízott a török segítségben. Házi Jánost is elküldte Budára Karakás Mehmed pasához, hogy tájékoztassa a kialakult helyzetről. Odáig ment, hogy a pasa legalább 2000 kopjást és 1000 gyalogost küldjön mellé, akiknek be 173 MOL R 210, Tunyogi-Csapó gyűjt. fol. 33-38.; MTA Kézirattár ívrét 8r. 27-37.; ETA I. 336-346. 174 MOL R 210, Tunyogi-Csapó gyűjt. fol. 11-38.; ETA I. 321-324. 175 MOL R 210, Tunyogi-Csapó gyűjt. fol. 15-19.; ETA I. 324-332. 176 Bethlen Gábor és a Porta i. m. 630. 177 MOL R 210, Tunyogi-Csapó gyűjt. fol. 5-11.; ETA I. 346-359. Az eredeti példány kézhezvétele után volt eldönthető, hogy Tunyogi tévesen 1621. február 10-ére dátumozta az okmányt, amely helyesen 20-án keletkezett.
