Századok – 2011

KÖZLEMÉNYEK BETHLEN GÁBORRÓL - Papp Sándor: Bethlen Gábor, a Magyar Királyság és a Porta (1619-1629) IV/915

958 PAPP SÁNDOR ja, élnek-e még, mi lehet Demjén Ferenccel, aki a leveleket hordozza. Nyugta­lanságát joggal növelte, hogy korábban igen kedvező helyzete kezdett egyre kétségesebbé válni. A harmincéves háború első szakaszának lezárása, a cseh felkelők fehérhegyi veresége (1620. nov. 8.) azt az érzést növelhette benne, hogy teljesen magára maradt. Soha nem lett volna szüksége ennyire biztatásra, tö­rök katonai segítségre. Követeinek szánt tájékoztatójában részletesen beszá­molt a csehek vereségéről, megpróbálta ugyanakkor annak súlyát valamelyest csökkenteni. Hangsúlyozta, hogy a magyarországi helyzet jó, hiszen II. Ferdi­nánd uralma alá Győrön és Komáromon kívül még egyetlen jelentősebb telepü­lés sem került. A Portát tehát mindenáron döntésre akarta bírni. Ám Bethlennek a törökökbe fektetett bizalma is megkopott azóta, hogy a budai pasa novemberben fegyveresen elragadta Vácot, és hódoltatta a környék­beli falvakat. Karakás Mehmed megpróbált a két harcoló fél között lavírozni, és a béke fenntartásáért együttműködött még a Habsburg-részen maradt várak őrségével is.17 3 A fejedelem augusztus 30-án,17 4 majd szeptember 17-én és 18-án folytatólagosan írt utasításában ismét kitért a törökök Vác iránti követelésére. A Portára menő emberei, Dóczy István és Rimay János még Budán időztek, ahol a pasával folyt megbeszéléseken felmerült Vác átadásának kérdése. Beth­len két, részben eltérő véleményt fogalmazott meg. Követeinek azt az utasítást adta, hogy ha nem látnak semmi módot rá, hogy megtartsa a várat, akkor azon­nali katonai segítség fejében felajánlhatják azt Konstantinápolyban, tehát nem Budán. Ugyanezt azonban nem lehetett a budai pasának elmondani, őt tovább­ra is el kellett téríteniük a követelésétől. A pasa székhelyén felmerülhetett, hogy a várat korábban már maga Bethlen ajánlotta fel. A fejedelem erre heves tiltakozásba tört ki, hogy nem igaz! Önérzetesen jelentette ki: „Én fejedelem vagyok, és az hazugságnak távol kell tőlem lenni."17 5 Mint a fentebb bemutatott adatok mutatják, titokban Bethlen — minden kifakadása ellenére — tényleg felajánlotta az assecuratoria, vagyis a hitlevél kiállításáért cserébe Vácot, annyi­ban viszont igaza volt, hogy nem a budai pasának, hanem magának a nagyve­zírnek.17 6 Felteszem, a budai pasa innen hallhatott az ígéretről, amelyet be akart a fejedelmen hajtani. Közben Bethlen továbbra is hiába várta követei jelentését. A fehérhegyi vereség után le kellett vonni a konklúziókat: „Azért, minthogy azokon ily nagy szerencsétlenség esett, és minden erejét reánk fordította az ellenség, nem lehe­tünk mi is elégségesek magunk erejéből resistálására."17 7 Ennek ellenére a feje­delem még mindig bízott a török segítségben. Házi Jánost is elküldte Budára Karakás Mehmed pasához, hogy tájékoztassa a kialakult helyzetről. Odáig ment, hogy a pasa legalább 2000 kopjást és 1000 gyalogost küldjön mellé, akiknek be 173 MOL R 210, Tunyogi-Csapó gyűjt. fol. 33-38.; MTA Kézirattár ívrét 8r. 27-37.; ETA I. 336-346. 174 MOL R 210, Tunyogi-Csapó gyűjt. fol. 11-38.; ETA I. 321-324. 175 MOL R 210, Tunyogi-Csapó gyűjt. fol. 15-19.; ETA I. 324-332. 176 Bethlen Gábor és a Porta i. m. 630. 177 MOL R 210, Tunyogi-Csapó gyűjt. fol. 5-11.; ETA I. 346-359. Az eredeti példány kézhezvé­tele után volt eldönthető, hogy Tunyogi tévesen 1621. február 10-ére dátumozta az okmányt, amely helyesen 20-án keletkezett.

Next

/
Thumbnails
Contents