Századok – 2011
KÖZLEMÉNYEK BETHLEN GÁBORRÓL - Papp Sándor: Bethlen Gábor, a Magyar Királyság és a Porta (1619-1629) IV/915
954 PAPP SÁNDOR A legfontosabb kérést tehát a nagyvezír ténylegesen teljesítette, a Portán 1620. június 21-én kiállították a hitlevelet, amelyet teljesen Bethlen posztulátumának tartalma szerint készítettek el. Az alábbi idézet ezt szépen igazolja, hiszen a fejedelmi kérelem szófordulatainak hasonlósága kimutatható a török szöveg magyar fordításán is: „Ti nektek való frigyünkről penig meg akarván emlékezni, mint hogy megnevezett fejedelem is felől, felőletek, mind azokat, akik ő vele egyesek, az mi erős kötésünk szerint oltalmaznunk és böcsületben tartanunk minekünk bizonyos kötelességünk. Sőt Ferdinánd kedvéért az méltóságos magyar nemzetet semmiképpen meg nem vetjük [kiemelés tőlem - R S.j, és valameddig is az mi hatalmas császári méltóságunkhoz tiszta szívvel és hűségben, állhatatosságban magokat viselik, az ő hűségeknek idején valamikor kívánják, amint annak előtte is fogadásunk tartja, csak egyet is közölök megnyomorítani nem hagyjuk, minden segétséggel és oltalommal lészünk nekik, és az ellenséget rólok valami módon lehet, mindenképpen eltérítjük."158 Az okmány kiállítása nem csak az európai udvarok meggyőzése, illetve elrettentése, valamint a fejedelemhez nagy számban csatlakozott magyar rendek megnyugtatása miatt volt jelentős. 1620-1621 fordulóján az azonnali török katonai segítség iránti kérelem egyik argumentuma is úgy hangzott, hogy egy ilyen hitlevél akár a hű magyarok fegyveres támogatását is jelentheti. Az ügy súlyának megfelelően utóbb felbukkan az okmány szultáni ahdnáménak való aposztrofálása is. Házi Jánosnak a budai pasához való követi utasításában a fejedelem ezt írta: „Vegye szemére azt is, hogy ezelőtt Besztercebányára az országgyűlésen oly athname levelét hozták az hatalmas császárnak, kiben azt fogadta és hittel ígérte, hogy Ferdinandusért soha az magyar nemzetséget hátra nem veti [kiemelés tőlem - R S.]."15 9 Az okmány magyar fordításában olvasható „fogadásunk és kötésünk" megfelelnek a török „ahd u emân, ahd u misak" (szerződés és védelem/szerződés és megállapodás) kifejezéseknek, amelyeket nemzetközi megállapodásokban és az erdélyi fejedelmi ahdnámékban is fellelhetünk. A félreértések elkerülése végett viszont hangsúlyozandó: a nevezetes okmány — komoly jelentősége ellenére — sem tekinthető olyan értelemben vett szerződéslevélnek, mint amelynek kiállítását Bethlen folyamatosan kérelmezte a zsitvatoroki megállapodás megújításáért. 1620. augusztus 18. és 25. között, a besztercebányai országgyűlésen a szultáni kötelezvényt felolvasták, ahol oszmán részről jelen volt az említett Juszuf aga is. A koronázás azonban ismét elmaradt, noha a konföderált országok követségeinek részvételével végbement a királyválasztás.16 0 Az esemény nemzetközi visszhangját mutatja, hogy a passzivitásba burkolózott Anglia bécsi követe, John Carpenter is részletekbe menően elemezte a történteket.161 158 Uo. 159 TMÁOT I. 261. 160 „Wahrhafter Bericht /was massen Herr Bethlen Gabor / etc. Zum König in Ungern erwehlt vnd außgeruffen worden. Sechs Unterschiedliche vnd erhebliche Schreiben vnd Bedenken. Gedruckt im Jahr 1621."; Demkó K.: A magyar-cseh confoederáció i. m. 307-308. 161 György Kurucz: Die britische Diplomatie und Ungarn vom 14. bis zum Ende des 18. Jahrhunderts. Ungarn-Jahrbuch 24. (1998-1999) 50.
