Századok – 2011

KÖZLEMÉNYEK BETHLEN GÁBORRÓL - Papp Sándor: Bethlen Gábor, a Magyar Királyság és a Porta (1619-1629) IV/915

BETHLEN GÁBOR, A MAGYAR KIRÁLYSÁG ÉS A PORTA (1619-1621) 951 nelius Hágától származott, amely szerint Magyarország egy szabad, a császár­ságtól független állam (ami a Habsburg Monarchia keretein belül igaz is volt), és így csak a saját elhatározásán múlik, hogy a rendek kit választanak király­nak (ami viszont csak korlátozottan volt igaz).14 2 Ha azonban új királyt választ az ország, és a békét ezután is fent kívánják tartani, akkor a korábbi békeszer­ződést meg kell újítani, amelyben azonban az új király nevét kell feltüntetni.143 Mivel Bethlen nem volt biztos abban, hogy minden levele megérkezett Konstantinápolyba, követutasításaiban gyakran él az ismétlés eszközével. En­nek megfelelően ebben a levélben is újra olvashatunk, ha röviden is arról, hogy a Porta magatartása kényszerítette a koronázásról való lemondásra, pedig „oly könnyen vihettük volna véghez, mint egy falat kenyeret megehetünk."14 4 A fe­jedelem nem akart a szultán akaratával szemben a magyar királyi trónra jutni. Azt azonban nem hallgatta el, hogy a szándéka nem változott meg, és ha a Por­ta őt ténylegesen támogatja, akkor kész magát megkoronáztatni. Ha ez nem kö­vetkezik be, akkor egyszerűen kibékül Ferdinánddal, s létrehozza a megegye­zést a konföderáció és a császár között is. Ebben a követutasításban is vissza­tért a szövetségesek helyzetének bemutatására. Kiemelte, hogy a Porta részéről nagyon rossz döntésnek tűnne, ha ilyen gazdag országok közeledését visszauta­sítaná. A fejedelem kérte követeit, hogy szerezzenek egy assecuratoria-levelet, amelyet vagy biztosítéknak vagy hitlevélnek kell értelmeznünk, melyben a szul­tán kinyilvánítja, hogy mind a magyar nemzetet, mind pedig a szövetségeseket védelme alá helyezi.146 Péter Katalin már felhívta a figyelmet arra az ellentmondásra, amely a Borsos Tamás naplójában felbukkanó oszmán álláspont, illetve Bethlen saját értelmezése között feszül. Míg a törökök Isztambulban arra vártak, hogy Beth­len követei a hadjárat legelején megjelenjenek Konstantinápolyban és bejelent­sék a koronázást, amely utat engedett volna a beavatkozásra, addig Bethlen a Porta „idegenségét" hangsúlyozva, hogy nem áll eléggé mellette, nem merte fe­jére tétetni a Szent Koronát. Ez az ellentmondás nagyon könnyen feloldható, hiszen a leváltott nagyvezír azért engedte meg az erdélyi fejedelemnek a Ma­gyar Királyság területére irányuló fegyveres támadást, mert az nemcsak a ma­gyar, de a cseh koronával is kecsegtette. A fejedelem felvázolt előtte egy olyan jövőt, amelyben a Habsburgoktól elszakadó örökös tartományok és Magyaror­szág (vagy legalábbis ezek egy része) egy uralkodó, Bethlen Gábor alá rende­ződve kollektíván kérelmezik a szultáni protektorátust. így kezdetben nem is kért katonai segítséget, meglévő erőivel és reménybeli szövetségeseivel kivite­lezhetőnek tűnt az ügy. A Porta semmit sem kockáztatott, nem exponálta ma­gát, csak várta a reményteli eredményeket. Ezzel szemben Bethlen nem lett cseh király, a győzelmet jelentő követség nem akart elindulni Konstantinápolyba, sőt Bethlen hamarosan Pozsonyt is 142 E kérdéskörökre újabban 1. Pálffy G.: A Magyar Királyság i. m. 83-84. és 252-265. 143 Borsos T.: Vásárhelytől i. m. 354.; Haga működésére sok adatot hoz A. H. G root: The Ottoman Empire and the Dutch Republic. History of the Earliest Diplomatic Relations 1610-1630. Leiden-Istanbul 1978. 144 TMÁOT I. 207. 145 Uo. 208. Kassa, 1620. márc. 23. Bethlen Balassi Ferenc és Korláth István követeinek.

Next

/
Thumbnails
Contents