Századok – 2011
KÖZLEMÉNYEK BETHLEN GÁBORRÓL - Papp Sándor: Bethlen Gábor, a Magyar Királyság és a Porta (1619-1629) IV/915
936 PAPP SÁNDOR pagandaszerepben. Mind Bocskai István, mind Bethlen Gábor és II. Rákóczi Ferenc portai tárgyalásai során bizonyíthatóan megpróbálták az I. Szülejmánnak tulajdonított okmányt eredeti szövegként elfogadtatni, és ezzel az oszmán kormányzatot befolyásolni.82 (Rimay János 1621. évi követjárása kapcsán röviden még vissza fogok erre a kérdésre térni.) A fentiek alapján jogosan merül fel a kérdés, hogy ha már 1619 őszén — propaganda szintjén legalábbis — ennyire előkészítették Bethlen koronázását, miért kellett neki novemberben mégis visszalépnie. A Habsburg Monarchia konstantinápolyi rendkívüli követe november 19-én a császárnak szóló jelentésében beszámolt arról, hogy a Portán mind Karakas Mehmed budai pasának, mind pedig Deák Mehmed temesvári pasának kimentek a szultáni rendeletek: a békét minden körülmények között fenn kell tartani. A Bécsből érkező levelek és utasítások megkérdőjelezték azokat a híreket, amelyeket az erdélyi követ, Borsos Tamás terjesztett el a fejedelme utasítására Konstantinápolyban, különösen azokat, amelyek a császár haláláról szóltak. Molardt jelentései alapján világos, hogy az Oszmán Birodalom legfelsőbb döntéshozó köreiben felmérték az azonnali háború veszélyét, és mivel nem látták a Bethlen által tett ígéretek rövid távú teljesülését, inkább kivártak.8 3 Borsos naplójából kiderül, hogy a nagyvezír elégedetlen volt Bethlen eljárásával, aki Deák Mehmeddel való egyeztetés nélkül intézte a dolgait. Ha Bethlen csak Kassáig nyomult volna előre, és csak az északkeleti megyéket hódította volna meg, a Porta ezzel a lépéssel teljesen egyetértett volna. Molardt főkövet tárgyalásainak következtében, és azért is, mert ő pénzt kínált fel a díván pasáinak, ha a béke megtartását és Bethlen visszarendelését elérik, a nagyvezír leállította a Bethlen királyi méltóságának megerősítésére küldendő hatalmi jelvények átadását, pedig ezek már mind elő voltak készítve, és az erdélyi fejedelmi beiktatások főszereplőjének számító méltóságot, egy főajtónállót (kapici ba§i), Kurd agát ki is jelölték átadásukra. Borsos a Portán beállt barátságtalan változásról október 25-én értesítette a fejedelmet.8 4 Dámád Mehmed pasa nagyvezír még egy kiskaput azonban nyitva hagyott, hogy Bethlen vágya teljesülhessen. Ennek érdekében a magyarországi követeknek egy olyan listát kellett hozniuk, amely részletesen taglalja uralkodójuktól elszenvedett sérelmeiket, és amelyből világosan kiderül az ő ellenséges álláspontja. A nagyvezír ebből a magyaroknak ad majd igazat, és akkor elindítja ténylegesen a hatalmi jelvényeket is. A fentiekből egyértelmű, hogy az erdélyi és magyar csapatok a Bécs elleni támadásuk idején sem rendelkeztek semmilyen török katonai, pusztán politikai támogatással. Ennek ellenére Khevenhüller úgy tudta, hogy a szultán Bethlen mellé rendelt 1000 puskás janicsárt, 1000 lovast és 100 „Tschekhes"-1, amely 82 Papp, S.: Die Verleihungs- i. m. 27-51., 125-128., 149-158.; Uő: Török-magyar tárgyalások és szerződéskötés 1605-ben. In: História Manet. Omagiul Demény Lajos Emlékkönyv. Bucure§ti 2001. 119-135.; Csonka Ferenc - Szakály Ferenc: Bocskai kíséretében a Rákosmezőn. Bp. 1988. 159-169.; MOL G 15, Rákóczi szabadságharc levéltára, II. Rákóczi Ferenc fejedelem levéltára. 3. Caps. A/l. Literae Missilis Turcicae, fasc. 19. fol. 28-29. 83 Pray, G - Miller, I. F.: Gabrielis Bethlehenii. i. m. 72-74. Konstantinápoly, 1619. nov. 19. Ludwig von Molardt II. Ferdinándnak. 84 Borsos T.: Váráshelytől i. m. 349-354.
