Századok – 2011
KÖZLEMÉNYEK BETHLEN GÁBORRÓL - Papp Sándor: Bethlen Gábor, a Magyar Királyság és a Porta (1619-1629) IV/915
BETHLEN GÁBOR, A MAGYAR KIRÁLYSÁG ÉS A PORTA (1619-1621) 927 inog Bethlen alatt, hiszen a bécsi külpolitika támogatja az újabb erdélyi trónkövetelőt (együtt a Habsburg-párti román vajdajelöltekkel). Homonnai Drugeth György nevét folyamatosan emlegették Konstantinápolyban, s mellette még felmerült Báthory András jelöltsége is. A Bécsben eltervezett személycserék a két román vajdaságban mintha eredményhez közelítettek volna. Moldva esetében egyértelmű volt a Habsburg külpolitika sikere, hiszen ide a megbízható Gaspar Graziani aspirált. Michael Starzer logikus érvekkel tagadta azt a híresztelést, hogy Graziani fellép a vajdaságért, „minthogy nem az féle nemzet, és religiója is más, nem recipiálnák" - mondta.50 Tudván azonban azt, hogy a Habsburg-követ mekkora kölcsönökkel támogatta Grazianit, e sorokat egyszerűen elterelő híresztelésnek kell tartanunk. Moldva és Havasalföld irányában az erdélyi diplomácia is nagy érdeklődést mutatott. Mint láttuk, sikerült elérni Gavril Movilá megerősíttetését a havasalföldi vajdai székben, és ezzel áthúzni a Habsburgok Radu §erban iránti törekvéseit. A fejedelem a moldvai trónra Markó vajdát (Marco Cercel) kívánta beiktattatni. Ezzel szintén szemben állt a Habsburg érdekekkel.51 Jenő kapcsán viszont teljes mértékben a Habsburg diplomáciára volt kénytelen támaszkodni, és a felelősséget is rájuk próbálta hárítani, azt állítva, hogy a magyar király azonnal megtámadná őt, ha erővel adná át a várat a törököknek. A Habsburg diplomácia ebben a tekintetben teljesen együtt is működött a fejedelmi politikával, mintegy igazolta az erdélyi követet, miszerint Bethlen — Jenő vára megtartása kérdésében — Habsburg-nyomás alatt állt. Jenő sorsa az erdélyi-török kapcsolatok töréspróbájává lett. A fejedelem nem volt hajlandó olyan módon bevenni és átadni, mint ahogy 1616-ban Lippa esetében tette. A török követelést a Habsburgok várható katonai fellépésére hivatkozva odázta el. A Portán oszmán katonai segítséget kért a vár elfoglalására, tudván, hogy ha ezt megadják, akkor ez a lépés mozgásba hozhatja a Habsburg Monarchia haderejét is. Ennek érdekében biztosította be magát annak idején a nagyszombati megállapodással, amely segítséget helyezett kilátásba, ha Erdélyt török támadás éri. Ugyanakkor tudta, hogy mindkét hatalom a béke fenntartására törekszik, tehát a fenti diplomáciai csavar arra volt jó, hogy a két hatalmat egymás ellen kijátszva elkerülje Jenő tényleges átadását. Borsos Tamás a Portán a pasák állandó követelésének kereszttüzében tényleges félelemben könyörgött urának, hogy ne feszítse túl a húrt.5 2 A portai követ túl közel volt a rivalizáló hatalmi központok egyikéhez, hogy elég rálátása legyen a nagy folyamatokra. Erdélyből Bethlen pontosabban mérte fel a helyzetet, és neki is lett igaza, hiszen végül el tudta kerülni a bajt. Ilyen kontextusban merült fel 1619 tavaszán szinte minden török méltóság részéről a válasz: ha Bécs fegyveresen lép fel Jenő várának átadása miatt Erdély ellen, akkor Bethlen olyan katonai támogatást kap, amely nem csak a védekezésre elég, hanem arra is, hogy ő elfoglalva Magyarországot ott király lehessen, míg testvére (István) Erdélyben maradhat vajdaként. Ezt a reménykel-50 Uo. 190. 51 Uo. 183. 52 Uo. 225.
