Századok – 2011
KÖZLEMÉNYEK BETHLEN GÁBORRÓL - Papp Sándor: Bethlen Gábor, a Magyar Királyság és a Porta (1619-1629) IV/915
926 PAPP SÁNDOR nek kinevezett Dámád vagy Kara, illetve Öküz Mehmednek szólónak véltek —, amelyben Bethlen olyan titkos tervekről tájékoztatta a Portát, amelyek az Oszmán Birodalom javára fognak szolgálni, alaposabb forráskritika alapján azonban megállapítható, hogy ez a dokumentum csak 1621 tavaszán keletkezett.45 Ez alapján inkább arra a következtetésre jutottam, hogy az erdélyi állandó követen, Borsos Tamáson kívül Mikó érkezéséig senki sem ismerte Konstantinápolyban Bethlen konkrét terveit.4 6 Bethlen követének a fellépése némileg lazított azon a szorult helyzeten, amelyet az erdélyi követ Jenő várának át nem adása miatt szinte naponta megélt. 1619 tavaszán szinte minden jelentős, a magyarországi ügyekben jártas, azaz egyfajta Habsburg-magyar szakértőnek számító török méltóság személyesen jelen volt a Portán. Többen ezek közül új állomáshelyük elfoglalására készültek, vagy várták, hogy a szultáni kegy megfelelő állást biztosítson nekik. Közülük Deák Mehmed ismét a temesvári pasaságot kívánta elnyerni, s bár csak hónapok múlva kapta meg a kinevezését, Borsos Tamás folyamatosan úgy említette, mintha már pasa volna. Mellette fontos szereplője a magyarországi eseményeknek Iszkender pasa, aki szintén állástalan volt. Korábban kanizsai beglerbégként hatalomra segítette Bethlen Gábort.47 Bár a két pasa nem vallott azonos nézetet az erdélyi fejedelmet illetően, abban egyetértettek, hogy Bethlen számára nincs más kiút, mint Jenő átadása. A harmadik méltóság Gürdzsí Mehmed volt, aki a dívánban foglalt helyet másodvezíri tisztségben, és szintén állandó szereplője volt az erdélyi követ jelentéseinek. A negyedik méltóság Nakkás Haszán pasa, akit a Porta nemrégiben, 1618 májusában rendelt vissza, addig a budai beglerbégséget bírta, és a tárgyalt időszakban harmadvezér volt.4 8 A Portán a legnagyobb érdeklődéssel kísért esemény ekkortájt a perzsa követ érkezése volt. Mint fentebb már említettem, a nagyvezír Halil pasa eredményesen zárta le az iráni hadjáratot, bár az utolsó csatározások Tebriz környékén Abbasz sah seregeinek hoztak sikereket. Ennek a következménye előre látható volt: A hadjáratban résztvevő nagyvezírt le fogják váltani. Erről a cím várományosa, Dámád Mehmed kajmakám titokban be is számolt az erdélyi követnek.4 9 Bethlennel szemben bizalmatlanságot lehetett érezni a konstantinápolyi udvari körökben. A vezető méltóságok követelték Jenő átadását. A fejedelem kiszolgáltatott volt velük szemben, ugyanakkor legalább annyira a Habsburg hatalmi érdekeknek is. A Habsburg-ügyekben nagyon jól tájékozódott Deák Mehmed pontosan tudta, hogy a magyar király és az erdélyi fejedelem között megkötött nagyszombati megállapodás és megerősítései némi törökellenes élt is tartalmaznak. Erezhető volt, hogy az erdélyi fejedelmi trón folyamatosan 45 Török magyar-kori államokmánytár. Szerk. Szilády Áron - Szilágyi Sándor. I-VII. Pest 1868-1872. [a továbbiakban TMÁOT] I. 203-205. 46 Borsos T.: Vásárhelytől i. m. 289. 47 Tevékenységére és a fejedelemmel való szoros kapcsolátára 1. részletesen Sudár Balázs e számbeli írását. 48 Gévay Antal: A' Budai pasák. Bécs 1841. 26. Nr. 46. 49 Borsos T. : Vásárhelytől i. m. 191.
