Századok – 2011
KÖZLEMÉNYEK BETHLEN GÁBORRÓL - Papp Sándor: Bethlen Gábor, a Magyar Királyság és a Porta (1619-1629) IV/915
BETHLEN GÁBOR, A MAGYAR KIRÁLYSÁG ÉS A PORTA (1619-1621) 923 írták alá Nagykárolyban azt a megállapodást, amelyben II. Ferdinánd Bethlen Gábort elismerte erdélyi fejedelemnek.3 8 A Tisza túlsó oldalán a legfontosabb katonai méltóság Dóczy András szatmári (1609-1618), majd felső-magyarországi főkapitány (1618-1619) volt, aki Szatmárból, majd Kassáról fennhatósága alatt tartotta Erdély északnyugati határterületét, a béketárgyalások idején ugyanakkor uralkodóját képviselte Bethlen Gáborral szemben. Dóczy, aki a bécsi udvari neveltetésének is köszönhetően német nyelvet a magyar katonai méltóságok közül szinte egyedülállóan jól ismerte, jelentéseit nagyrészt ezen a nyelven fogalmazta meg. Az általam ismert első adatot arról, hogy Bethlen és a cseh felkelők között kapcsolatok vannak, Dóczy 1619. január 24-én vetette papírra. Ezen a napon tartottak Szatmár megyében általános megyegyűlést, ahová a környékbeli vármegyék is elküldték követeiket, akik azonban hihetetlen híreket továbbítottak a cseh ügyekről. Az egyik résztvevő, a szintén Bécsben nevelkedett új báró, Károlyi Mihály, aki egyébiránt a fejedelem sógora volt,3 9 négyszemközt beszámolt Dóczynak a csehek közeledéséről és arról, hogy Bethlent mozgalmukhoz kívánják csatlakoztatni - mint a főkapitány részletesen írta: „Károlyi Mihály úr éppen tegnap jelentette ki titokban, hogy Bethlen Gábor szóbeli kívánsága szerint Károlyi úr adja a tudtomra, miszerint a csehek az elmúlt napokban egy küldöttet tartottak mellette, akinek a megbízatása a következő volt: Miután ő császári felsége a birodalmi fejedelmekkel már megegyezett, hogy az összes lutheránust a kálvinistákkal együtt kiirtja és megsemmisíti (ahogy ez már Csehországban meg is kezdődött), ezért neki is ki kellene használni a jó lehetőséget, s az itteni vármegyéket és a hajdúkat fel kellene lázítani és magához vonni és lázadást kezdeményezni, amelyért a csehek 300.000 aranyat ajánlanának fel. S mivel a Római Birodalom Ferdinánd királyt nem ismeri el királynak, így ő [Bethlen] azzal nyerné el a tetszésüket, vagy pedig Isten tetszését, ha egy ilyen rebelliót hozna mozgásba. Egyáltalán nem is tudja, mennyivel nagyobb úr lehetne, mint most, és idővel nem csak Magyarországon lenne király, hanem más országokban is több lehetne. Egészen más lehetne, mint ami Bocskai volt. Erre Bethlen állítólag azt nyilatkozta, hogy ő egyszer már szövetségbe került ő császári felségével, és kiegyezett vele, ilyen értelemben idestova már a diplomákat is kicserélték. Attól kezdve a megegyezést egészen mostanáig nem sértették meg. Nem lenne tőle illendő, hogy valami hasonlót megpróbálna. Másrészről pedig, ha ő most valami ilyesmihez kezdene, azt nem lehetne Magyarország nagy kára és vesztesége nélkül megvalósítani. Harmadrészről pedig, miután a török Havasalföldet és Moldvát éppen most okkupálta, attól félne, hogy a török Erdélyországot is bekebelezné. Nem mutatkozik tehát sem olyan eszköz, sem módozat, amelyet ő kényelmesen kihasználhatna. 38 Österreichische Staatsverträge. Fürstentum Siebenbürgen (1526-1690). Bearb. Roderich Gooss. (Veröffentlichungen der Kommission für Neuere Geschichte Österreichs 9). Wien 1911. 474-484.; Erdélyi Országgyűlési Emlékek. I-XXI. (1540-1699). Szerk. Szilágyi Sándor. Bp. 1875-1898. VII. Bp. 1881. 442^69. 39 Dóczy és Károlyi felemelkedésére újabban 1. Pálffy G.: A Magyar Királyság i. m. 121.
