Századok – 2011
KÖZLEMÉNYEK BETHLEN GÁBORRÓL - Papp Sándor: Bethlen Gábor, a Magyar Királyság és a Porta (1619-1629) IV/915
922 PAPP SÁNDOR A díszes szultáni audiencia az 1619. év első napjára esett, és a főkövet 50 embere szállította be az ajándékokat a Portára. Az ünnepélyes fogadás alatt a szultán 43 kaftánt osztott szét a Habsburg-küldöttség tagjai között.3 3 Mint az eddigiekből is látható, a viszony Bécs és Konstantinápoly között ekkortájt meglehetősen békés és rendezett volt. A felmerülő problémák, mint például a Bethlen Gábor által 1616-ban török kézre adott Lippa visszaadásának követelése nem okozott igazi nyugtalanságot. A Habsburg fél arra hivatkozott, hogy a vár — ahogy maga egész Erdély is — a Magyar Koronához tartozik. Ennek alátámasztására felhozták, hogy az erdélyi követek részt szoktak venni a magyar országgyűléseken.3 4 A Habsburg pozíciók javítása érdekében a főkövet Konstantinápolyban is felvetette Radu §erban visszahelyezését Havasalföldre, amelyet azzal utasítottak el a Portán, hogy Gavril Movilá-t nemrég erősíttette meg a szultán a vajdaságban, így nem lenne méltó, ha azonnal leváltanák. Ha azonban Çerban kérelmezi kinevezését, személyesen eljön a Portára, és ott várja szerencséje alakulását, elérheti célját. Azt tanácsolták a török méltóságok, hogy törökül adjon be egy kérelmet, amelyben felsorolja indokait.35 Az oszmánok egy évvel korábban a szafavida Iránnal kötött békével biztosították a birodalom keleti határát (1618. szept. 26.). A perzsa sah, Nagy Abbasz lemondott néhány kaukázusi területről (Karsz, Ahiszka, Dagesztán), ugyanakkor a békét évi 100 ló teher súlyú selyemszállítmánnyal és más gazdag ajándékokkal vásárolta meg.3 6 A Habsburg diplomáciának a feladata ebben a szituációban nem tűnt túl nehéznek - még annak ellenére sem, hogy 1618. június 26-án a csehek a nevezetes defenesztrációval megkezdték felkelésüket, amely elméletileg kihathatott az oszmán politikára is.3 7 Mindenki számára bizonyos volt, hogy a magyar királysági rendek hamarosan kapcsolatba kerülnek a cseh felkelőkkel. Bécs felől nézve a magyarok elsődleges feladata az lett volna, hogy a lázadókat kibékítsék uralkodójukkal, II. Mátyással. Miután a császár 1619. március 20-án elhunyt, utóda, II. Ferdinánd, akit a magyar rendek már 1618 tavaszán királlyá választottak, arra akarta rábírni őket, hogy fegyveres segítséget nyújtsanak a csehekkel szemben. Közben a császárváros és Erdély viszonya is rendezettnek tűnt. A magyar király és az erdélyi fejedelem megbízottai éppen 1619. március végén 33 Borsos T.: Borsos Tamás második i. m. 87.; Khevenhüller, F. Ch.: Annales Ferdinandei i. m. DC2. 714. 34 GOR IV 502., vö. újabban Pálffy Géza: A Magyar Királyság és a Habsburg Monarchia a 16. században. Bp., 2010. (História könyvtár: Monográfiák 27.) 35., 292-293. 35 Andrei Veress: Documente privitoare la istoria Ardealului, Moldovei §i Târii-Române§ti. IX. Bucure§ti 1937. IX. 182. Nr. 153. A kiadás a budapesti Egyetemi Könyvtárban található „Acta et ep. Kuefsteini Vol. II. Copie"-ra hivatkozik, amelyről már fentebb is bemutattam, hogy Ludwig von Molardt anyagával azonos. A kiadásban az áll, hogy a dokumentum Ludwig von Molardt beszámolója Ferdinánd főhercegnek. Ez azonban tévedés, hiszen a főkövet testvérének, a Haditanács elnökének, Johann von Molardtnak szól. 36 GOR IV 1829. 507.; Na'îma Mustafa Efendi: Tárih-i Na'ima, (Razvatü'l-hüseyn fi hulâsati ahbâri'l-hâfikayn) II. Szerk. Mehmet íp§irli. Ankara 2007. 445-446.; Daniçmend, 1. H.: ízahli Osmanli i. m. III. 275. 37 Vö. Heinisch, R. R.: Habsburg, die Pforte und der Böhmische Aufstand i. m. 125-143.
