Századok – 2011
KÖZLEMÉNYEK BETHLEN GÁBORRÓL - Oborni Teréz: Bethlen Gábor és a nagyszombati szerződés (1615) IV/877
BETHLEN GÁBOR ÉS A NAGYSZOMBATI SZERZŐDÉS (1615) 905 nézeteltérés adódott a korábbi hónapokban. Ezeket a vitás birtokjogi ügyeket külön jegyzékben írták össze a nagykárolyi találkozóra.11 2 Érdemes szót ejteni a megállapodás megszövegezésével kapcsolatban két jelenségről: Bethlent a szerződés szövegében kétféle módon említették: egyrészt megválasztottként (electus), másrészt mint felséges urat (illustrissimus dominus), mint olyan urat tehát, aki az Erdélyhez tartozó Részek ura. A fejedelem (princeps) kifejezés viszont a szövegben nem tűnik elő egyszer sem. Erdélyt pedig minden esetben tartománynak (provincia) nevezték. Maga Bethlen a szerződést ratifikáló okiratában ugyanakkor Erdélyt országának hívta (Regnum nostrum Transylvaniae), magát fejedelemnek nevezte, és e minőségében kötelezte magát, fejedelmi utódait és országát a szerződés megtartására.113 A szerződést kiegészítő titkos megállapodás pontjaiban került sor arra, hogy Erdély és a Magyar Királyság közjogi helyzetét alaposabban körülírják. Ennek tartalma, kissé részletesebben, a következő: Először: Ami Erdély és a hozzá tartozó Részek helyzetét illeti, a fejedelemséget szabad választási jogában, amellyel most rendelkezik, a király megtartja, amíg Buda és Eger a törökök hatalma alól felszabadul. Ezt követően Erdély és a Részek abba a korábbi helyzetükbe, amelyben és amiként a régi magyar királyok birtokolták, és tisztségviselőik által kormányozták, visszakerülnek. De addig is, a fejedelemnek és törvényesen megválasztott fejedelem-utódainak számára a szabad fejedelemség és uralom sértetlenül megmarad. Másodszor: A zsitvatoroki békét igyekeznek megtartani. Ha azonban a törökök Magyarországon vagy Erdélyben megtörik a békét, Bethlen és utódai kötelesek a magyar királyt az Erdélyhez közelebb eső részeken kibontakozó harc esetén megsegíteni, a távolabb eső területeket — például a Dunántúlt — érő támadás esetén nem kötelesek fegyveresen segíteni, hanem csak tanácsot adni. Ha Erdélyt és a Részeket érné támadás, akkor a király is köteles pénzbeni és fegyveres segítséget nyújtani. Harmadszor: Sem béke-, sem háborús időben Erdély semmiféle segítséget, élelmet vagy átvonulást nem biztosíthat a király és országai ellen készülő törököknek — kivéve a békeidőben adandó (szokásos) adót és ajándékokat — még akkor sem, ha a törökök erre kényszerítenék őket. Cserébe viszont a jelen szerződés erejénél fogva a király és a felső-magyarországi főkapitány is köteles segítséget nyújtani, ha Erdélyt megtámadják, és a fejedelem erre kéri őket. Negyedszer: Azok a várak, mezővárosok és városok, amelyeket közös erővel foglalnak vissza, a magyar király joghatóság alá kerülnek, amelyeket azonban a fejedelem foglal vissza saját hadaival, azok a fejedelemé lesznek, de csak hűbéri jogon (jure feudi tantum). Amiket a fejedelem az egykori magyar koronajavakból foglal vissza, azokat rögvest átadja a királynak, aki ezekért cserébe kárpótolni fogja más javakkal. 112 Uo. 449-453. 113 „ad observationem eorum omnium etiam successores nostros legitimos Transylvaniae principes et regnum obligatos esse volumus in perpetuum." Uo. 447.
