Századok – 2011
KÖZLEMÉNYEK BETHLEN GÁBORRÓL - Oborni Teréz: Bethlen Gábor és a nagyszombati szerződés (1615) IV/877
902 OBORNI TERÉZ Ami pedig saját személyét illeti, azzal kapcsolatban Bethlen így folytatta. „Vallom, hogy a vendég jogán és az elfogadott jótéteményekért meglehetősen sokkal tartozom [a törököknek], hogy engem, az üldözöttet és számkivetettet, életem különösen veszélyteli időszakában befogadtak, és hazámba visszaengedni hajlandók voltak. De ebből mégsem következik az, hogy megtagadva keresztényi lelkiismeretem tisztaságát teljes egészében, a hivatalból köteles hálán túlmenően, nyíltan a keresztény országok kárára és a biztos béke megtörésére adjam magam. így, ha életem megőrzése érdekében a kegyelmet máshol kényszerültem keresni, hát azért a hitemet és lelkiismeretemet is (ami távol legyen) megváltoztattam? A fejedelemségre pedig hogy a pasák közül egy [ti. Iszkender] hozzásegített, az csak vetélytársaim vádja. Egyedül Istentől és a rendek szabad választásából lett ez a felhatalmazás, mivel a szövetségek okán, a szabad választás jogát Erdély már megszerezte mindkét, mind a keleti, mind a nyugati császártól."10 7 Bár Bethlen itt erősen szépítette saját megválasztásának körülményeit, szavaiban egyúttal sok igazság is van. Külön hangsúlyozandó, hogy úgy gondolta, mindkét császártól megszerezte már Erdély a szabad választás jogát, amellyel szerinte most is éltek az erdélyi rendek. Visszatekintve a Bethlen uralkodását megelőzően a fejedelemség és a királyság között megkötött államszerződésekre, ez így is volt. Legutóbb éppen a sokszor emlegetett pozsonyi szerződés biztosította a magyar király részéről is Erdély számára ezt a jogot. Bethlen 1615. március közepén küldte el követeit az újabb tanácskozásra, most már a megfelelő teljhatalmat adó megbízatással: ők Péchi Simon kancellár, Borsos Tamás fejedelmi táblai ülnök, Balássy Ferenc a székelyek generálisa és Udvarhelyszék kapitánya, valamint Sarmasághy Zsigmond, mindannyian fejedelmi tanácsosok, valamint Rehner János szebeni polgármester és Veres Pál segesvári első szenátor voltak. Mindannyian már a kezdetektől részt vettek a II. Mátyással folytatott alkudozások különféle szakaszaiban. A magyar király idem faciunt alii longe potentiores Christiani Reges, regnaque situ et loco procul distantia, et etiam Sua Maiestas Ceasarea. Moscovitae anno praeterito cum Polonis in Aula Imperatoris Turcarum certarunt, utri essent maiore ipsius favore prosequendi. Inter mortales primum amoris gradum obtinet parentum cum filiis coniunctio; praemortuus imperátor Rudolphus amplissimae recordatonis foedere publico modernum Turcarum Imperatorem in filium adoptavit, (fidelis scilicet, ut Vestrae Illustrissimae Reverentiae piacet, arctissima coniunctio), quod iuramento etiam fuit, ac diplomate roboratum. Quod ergo tot regibus Imperatoribus et Regnis amplissimis vitio non vertitur, neque ideo a numero Christianorum regnorum eliminatur, cur sola Transsylvania ob id ipsum acusatur, sola absque ulla miseratione flagellatur, condemnaturque?" Bethlen Gábor levele Khleslnek, Fogaras, 1614. febr. 19.: Bethlen Gábor politikai levelei. Kiadja Szilágyi Sándor. Történelmi Tár 3. (1880) 461. 107 „Ad personam meam quod attinet, fateor me jure hospitalitatis acceptorumque beneficiorum Turcis aliquanto plus debere quod me exulem atque profugum in extremo vitae meae periculo receperintet restituere in pátriám conati sint. Nec tamen inde sequitur, abiurata Christianae conscientiae meae puritate totum me illis, praeter debitae gratitudinis officium in publicum Regnorum Christianorum damnum et stabilitae pacis perturbationem devovisse. [...] Ita si vitae conservandae gratia salutem apud alienos quaerere coactus fui num ideo fidem aut conscientiam (quod absit) mutavi? Ad principatum vero quod ex Passis aliquis me promoverit, aemulorum criminatio sola est. Deus unicus et libera Statuum Ordinumque electio authores illius fuere, cum ex foederum ratione iam dudum Transsylvaniae ius liberae electionis ab utroque tarn Orientis, quam Occidentis Imperatore obvenerat." Uo. 461-462.
