Századok – 2011
KÖZLEMÉNYEK BETHLEN GÁBORRÓL - Oborni Teréz: Bethlen Gábor és a nagyszombati szerződés (1615) IV/877
BETHLEN GÁBOR ÉS A NAGYSZOMBATI SZERZŐDÉS (1615) 903 részéről végül Daróczy Ferenc, Johann von Mollart lettek a követek. Dóczy András szatmári főkapitány, Bethlen egyik legelszántabb ellensége végül kimaradt a követség tagjai közül. 1614-1615-ben a Bethlen és Erdély státusára vonatkozó megbeszélések időtartama alatt a fejedelem a végletekig türelmesen tárgyalt, de erre rá is volt kényszerítve. Folyamatosan panaszolta ugyan Thurzó Gyögynek és más magyarországi tisztségviselőknek is sérelmeit, a határ menti beütéseket, a „régi konföderáció" megsértését, de ezzel meg is elégedett, fegyveres ellenlépésre nem szánta el magát. Pedig Forgách Zsigmond felső-magyarországi főkapitány hajdúi olykor mélyen behatoltak a határ mögé, sőt törököket támadtak meg — panaszolta a fejedelem —, és amikor ezek a hajdúk hangosan azt kiabálják, hogy a békességnek vége, ezzel bizony gyakorta felingerlik a határ menti török várak katonáit, a temesvári pasát is. Ezek az akciók nagyrészt Szatmárból, Kállóból és Ecsedről, azaz a Dóczy ellenőrizte végházakból indultak ki,108 és megnehezítették a törökökkel a béke megújítására vonatkozó tárgyalásokat. A tárgyalások folytatásának új helyszínét előbb Galgócon jelölték ki, majd a király utasítására 1615 áprilisában Nagyszombatba tették át. Mátyás részéről a tárgyalófelek ezúttal Daróczy Ferenc, Forgách Ferenc esztergomi érsek (1607-1615) és Johann von Mollart voltak. A Habsburg-uralkodó a korábbiakkal ellentétben — minthogy a birodalmi rendektől támogatás nem kapott a törökellenes harcra — mielőbb kiegyezni kényszerült a törökökkel, és tudta, hogy ehhez előbb Bethlennel kell megállapodnia. A fejedelem részéről Péchi Simon kancellár, Balássy Ferenc és Borsos Tamás kipróbált diplomaták, Régeni János szebeni polgármester és Veres Pál segesvári polgármester indultak el Nagyszombatba, akikhez csatlakozott Sarmasághy Zsigmond is, aki még mindig a bécsi udvarban tartózkodott. Borsos visszaemlékezéseiből tudjuk, hogy az erdélyi követek maguk között összekülönböztek, a szász követek ugyanis el akarták érni, hogy a szászoknak szabad lehetősége legyen külön is kapcsolatot tartani mind a császári, mind a szultáni udvarral, és hogy a fejedelem tudtuk nélkül ne is küldhessen követséget sehová. Ezt a „praktikálást" azonban Bethlen még időben megállította.109 A nagyszombati megegyezés 1615. május 6-án keltezték a nagyszombati szerződésnek nevezett megállapodás szövegét.11 0 A szerződés elfogadásával, majd ratifikálásával Bethlen a józan és szikár reálpolitika talaján állva, az államrezon érdekében cselekedett. Az állam — Bethlen gyakori szóhasználatával élve: „birodalmacska" — pedig, amelyet védeni és fenntartani kívánt, az Erdélyi Fejedelemség volt. 108 Bethlen Gábor levele Thurzó György nádornak, Gyulafehérvár, 1614. július 14. Kiadja Szilágyi Sándor. Történelmi Tár 7. (1885) 228-229. 109 Szilágyi S.\ Bethlen Gábor fejedelem trónfoglalása i. m. 69. 110 A tárgyalások és a megállapodás iratainak kiadása: Gooss, R.: Österreishische Staatsverträge i. m. 436-474.; vö. Szilágyi S.: Bethlen Gábor fejedelem trónfoglalása i. m. 70-74.
