Századok – 2011
KÖZLEMÉNYEK BETHLEN GÁBORRÓL - Oborni Teréz: Bethlen Gábor és a nagyszombati szerződés (1615) IV/877
898 OBORNI TERÉZ szerződéseket felmondva, szabad legyen nekik Erdélybe pasát helyezni, oda és akkor, amikor csak akarják.9 3 A Habsburg-uralkodó végül újabb három hónapot ad arra, hogy valahogy folytatódjanak a tárgyalások közte és a megfelelő teljhatalommal felruházott követek között. Erre az időre pedig gondoskodik arról, hogy Forgách Zsigmond felső-magyarországi generális (1609-1618) és Dóczy András szatmári főkapitány távol tartsa magát mindenféle jogtalanságtól, és Erdély határainak megtámadásától. Bethlen viszont gondoskodjon arról, hogy a temesvári és az egri törökök se kövessenek el kihágásokat a királyság ellen.9 4 II. Mátyásnak azonban az Erdéllyel való tárgyalások folytatásához egyáltalában nem volt kedve, és nagyon nem bízott Bethlenben, de már lassan Thurzó György nádorban sem. Johann (Hans) von Mollartot (Molardtot) titkos utasítással Thurzóhoz küldte, és abban dörgedelmes hangon támadt a nádorra. Ót hibáztatta amiatt, hogy nem tudta még Báthory Gábor életében Erdélyt visszaszerezni: mert amikor a pozsonyi megállapodás már létrejött, annak titkos záradékában Báthory megígérte a segítséget, illetve a török támadás elleni előkészületként az örökös tartományoktól várható segélyt is már megígérték a birodalmi rendek, akkor a nádor, mintha ő lett volna a király, leveleket írogatott mindenkinek, hogy nincs valódi török veszély, és így félbeszakadt az egész akció. A nádor — folytatódik a levél — még ezután sem fogta fel, mi történt, és ennek a „féltörök" Bethlen Gábornak hitelt adott, amikor azt mondta, hogy törökök megtartják a békét, és jóhiszeműen továbbra is elhiszi ezt, annak ellenére, hogy Erdélyt hatalmukba kerítették, és Iszkender pasa elnökölt a fejedelemválasztó országgyűlésen, és Magyarország részeit is nyilvánvalóan el akarják foglalni. Ha tehát már nem tudják megakadályozni, hogy Lippát és Jenőt elfoglalják, és egészen Kassáig portyázzanak, akkor a nádor mondja meg maga, miképpen kívánja hibáit helyrehozni és a veszélyt elhárítani. Ha ő elveszíti egy országát Thurzó nádor miatt, azt majd rajta fogja behajtani.95 A levél — mint láttuk — már-már szinte dühödten kérte számon Thurzón mindazt, ami az utóbbi években Erdéllyel kapcsolatban történt. A császárra nagy hatás gyakorló Khlesl bíboros egészen hivatalából való 1618. évi távozásáig Bethlen ádáz ellenségeként lépett föl bécsi kormánykörökben. Ugyan személyes levelezésben is állt a fejedelemmel, levelei azonban nagyrészt vádaskodásból álltak, míg a fejedelem általában magyarázatokat próbált adni cselekedeteire, és így elfogadtatni a maga igazát. A linzi gyűlés lezárulta után a tárgyalások menete kissé megakadt. 1614 őszén szinte az egész határvidék fegyverben volt: Forgách, Dóczy és a kallói kapitány, Lónyay András is Erdély ellen készülődött, Bethlen pedig Váradon mustrálta hadait. Az esztendő szeptemberében megnyíló gyulafehérvári országgyűlésen folytatódtak volna a tárgyalások, de a császári-királyi követek nem érkeztek meg, bár az erdélyiek kijelölték a maguk tárgyaló delegációját. Közben a Temesvár mellett gyülekező oszmán hadak nyomására Lippa átadását Bethlen javaslatára megszavazták az erdélyi rendek. Bethlen még decemberben is arra panasz-93 „Turcae liberum permissum sit bassam ibi quandocunque libuerit, collocare." EOE VII. 155. 94 EOE VII. 156. 95 Mátyás utasítása Molartnak, 1614. szept. 20.: EOE VII. 158-165.
