Századok – 2011
KÖZLEMÉNYEK BETHLEN GÁBORRÓL - Oborni Teréz: Bethlen Gábor és a nagyszombati szerződés (1615) IV/877
BETHLEN GÁBOR ÉS A NAGYSZOMBATI SZERZŐDÉS (1615) 899 kodott Thurzó nádornak írt levelében, hogy a császári követek azóta sem jöttek le a tárgyalások folytatására. Magyarázta Lippa átadásának szükségességét is: egyrészt, hogy Lippát már kétszer is az erdélyiek vették vissza a törököktől, tehát nem a királysághoz tartozik, ezért a királynak semmi sérelme nem következik be az esetleges átadással. Másrészt azért is követelik egyre inkább az oszmánok, mert úgy látják, hogy a határ menti várak sorra a „németek" kezébe jutnak, ő tehát Lippa átadásával egy török támadást hárítana el.9 6 A tárgyalások folytatódnak 1615 januárjának végén a magyar tanácsosok kinyilvánították véleményüket, hogy a tárgyalásokat Bethlennel mindenképpen folytatni kell. Terjedelmes levélváltás zajlott le a király és a magyar tanácsosok között az Erdéllyel és Bethlennel szemben kialakítandó álláspontra és a taktikai lépésekre vonatkozóan.9 7 Az uralkodó által a magyar rendek számára január 15-én írt előterjesztés szinte forrt a Bethlen-ellenes indulattól.9 8 Ismert az urak előtt — írta —, hogy Bethlen és az erdélyi rendek a Báthoryval kötött pozsonyi megegyezést nem tartották be, az új fejedelem a törököket és tatárokat az ország határaihoz engedte, az erdélyiek Husztot és Kővárt elfoglalták, és ezeket a törököknek is alávetették. Bethlen a királyra semmi módon nem lévén tekintettel, elbizakodottan és gőgösen többféle módon is kárt okozott. Mindezen okból nem látta, hogyan adhatna hitelt Bethlennek és az erdélyi rendeknek, annál is kevésbé, mert Bethlen személyében a törököktől függ, azok „kreatúrája", hiszen ők vitték be Erdélybe fejedelemnek. Ezért Bethlent a tartományban és a tisztségében megtűrni nem tudja, és nem is akarja.9 9 A magyarországi rendekhez fordult, először is azért, hogy a tanácsosok mondjanak véleményt, mit tegyen ebben a nehéz helyzetben annak érdekében, hogy a most folyó tárgyalásokat egy másik helyen kezdjék újra, és a kívánt végcélt érjék el általa. Másodszor, az erdélyieknek az a kérése, hogy a pozsonyi szerződést újítsák meg, több nehézséget vet fel: például azt, hogyan és mi módon lehetne alkalmazni a jelen körülményekhez és alakítani a régi szerződések formájához, Bethlen ugyanis azzal, hogy a törökökkel megegyezett, a pozsonyi szerződés főbb pontjaitól tért el. Ami pedig a fejedele-96 „Sokak pedig nem váron, városon, hanem édes atyjokfiján, saját magzatjokon is váltják meg az békességet s az megmaradást ellenségektűl. Minekünk is noha Lippáért senkinek méltán semmi panasza nem lehetett volna, mert azt Erdély vötte csak mi időnkben is kétszer vissza az töröktől senki segítsége nélkül, Erdély tartotta eddig is, haszna benne semmi nem lévén; Lippa nélkül is pedig szintén olyan ország, mint vele. Olyan hely miatt pedig vagy egész országúi vesznünk, vagy sok országok, nemzetek békességét felbontani, nem tudjuk, ki javaihatná." Bethlen levele Thurzó Györgynek, 1614. dec. 3.: EOE VII. 192-194. 97 EOE VII. 211-236. 98 MOL E 196, Fasc. 4. Nr. 27. fol. 116-119. 99 „Quam ob causam Sua Maiestas non videt, qualiter imposterum aut ipsi Betlen aut etiam statibus et ordinibus Transylvaniae secure fidem adhibere queat, quin potius ipsius Betlen personam, propter eius vafriciem, qui a Thurcis dependet, Turcarum creatura et ab ipsismet Turcis in Transylvaniam introductus est, in Provincia illa et functione tolerare nec possit, nec velit." Uo. fol. 116.
