Századok – 2011
KÖZLEMÉNYEK BETHLEN GÁBORRÓL - Oborni Teréz: Bethlen Gábor és a nagyszombati szerződés (1615) IV/877
BETHLEN GÁBOR ÉS A NAGYSZOMBATI SZERZŐDÉS (1615) 897 sebb és hasznosabb lenne, hogy az erdélyieket egyfajta semlegességben hagyják meg, mintsem hogy teljesen elidegenítsék maguktól.8 7 Az osztrák rendek vezéralakja, Georg Erasmus Tschernembl maga is készített egy kis írásos összefoglalást Erdély Mohács utáni történetéről.88 Ezzel azt akarta alátámasztani, hogy Erdély önállósága valójában nincs kárára a kereszténységnek. Munkájában kifejtette, hogy Erdély történelmileg szükségszerű missziót tölt be, és a Portával megkötött szerződések semmiféle gátját nem jelentik a belső fejlődésnek, míg az erdélyiek és a királyság közötti szerződések egyik fél számára sem hoztak előnyt, főként az anyagi nehézségek és a nagy távolság miatt. Mindebből eléggé jól látható, hogy az 1614 nyári linzi generális gyűlésen résztvevő rendek semmiképpen nem akartak a császár és Melchior Khlesl kívánságára háborút vállalni és provokálni, és Erdélyre sem akartak hadakat bocsátani. Katonai segélyt a stájer, a krajnai és a karintiai rendek ajánlottak föl, de csak akkor, ha azt a többiek is megszavazzák.89 Minthogy az uralkodóház főhercegei is egyetértettek a rendekkel, a császár végül határozathozatal nélkül oszlatta föl a gyűlést, kijelentve, hogy az elhangzott tanácsokat megfontolás tárgyává fogja tenni.9 0 1614. augusztus 23-án Mátyás végső audiencián fogadta az erdélyi követeket, és kinyilvánította számukra, hogy legfőbb kívánsága Erdélyt és a szomszédos tartományokat békés állapotukba visszahozni.9 1 írásos válaszában ugyanazokat az érveket hangsúlyozta, amelyeket a tárgyalások folyamán mindvégig: az erdélyiektől azt kérte, hogy a törökök ne kapcsolódjanak be semmilyen módon a velük folyó tárgyalásokba, mert ez nagy ellenkezést szül. Számára a legfőbb probléma, hogy a törökök Erdélyt saját birtokuknak tekintik, maga Bethlen pedig mintha az ő kormányzójuk volna, sőt az oszmánok azt kérték tőle, hogy mondjon le Erdélyről.9 2 De már most is úgy kezelik Erdélyt, mintha ez megtörtént volna, és azt kérik, hogy a régi, Erdély és Magyarország közötti 87 „Quia vero in hac provincia toti Christianitati et prae lateris contiguis regnis et provinciis permultum situm est, opinamur humillime leniori etiam via procedendum, ac eo inprimis respiciendum, quomodo amicos magis quam inimicos et adversarios eosdem habere ac retinere possimus; ne opus, ut ad cathegoricam declarationem quod unice a Maíestatis Suae partibus stare, Turcamque hostem suum publicum existimare velint, adigantur; siquidem nulli dubitamus, quin Transylvani tanquam Christianam amplectentes fidem magis in Christianae Reipublicae bonum, quam ethnicismum et atheismum propensos se ac proclives deciarabunt; praesertim vero ii, qui pro tempore adhuc in Maiestatis Suae devotione existunt, data commodo occasione salutaribus mediis etiam reliquos adducent. In summa Maiestati Suae, ejusdemque regnis ac provinciis multo tolerabilius, laudabilius et utilius erit, Transylvanos in tali neutralitate constitutes habere, quam omnino alienare." Uo. fol. 146v. 88 A „Verlauf mit Siebenbürgen, fürnemlich seit König Johannis de Zapolya Zeit bis hierer" című müvet közli és elemzi: Lukinich Imre: Geschichte Siebenbürgens von Baron Erasmus Georg Tschernembl. Bécsi Magyar Történeti Intézet Évkönyve 1. (1931) 133-160. 89 IIa B.: Az 1614-iki egyetemes rendi gyűlés i. m. 252. 90 MOL E 196, Fasc. 8. Nr. 9. 91 EOE VII. 154. 92 „Turca ipse supervenit, qui Transylvaniam pro sua asserere, sibique vendicare nititur, ac partes Hungáriáé domino Gabrieli Bethlen tanquam gubernatori suo restitui atque universae Transylvaniae a Sacra Maiestate renunciari postulet." EOE VII. 155.
