Századok – 2011
KÖZLEMÉNYEK BETHLEN GÁBORRÓL - Oborni Teréz: Bethlen Gábor és a nagyszombati szerződés (1615) IV/877
894 OBORNI TERÉZ mikor semmilyen módon nem követelték; a korábbi vajdákkal (Szapolyai Jánossal, Báthory Kristóffal, Istvánnal, Zsigmonddal és Gáborral) kötött megegyezésekbe semmilyen módon nem ártották bele magukat úgy, ahogyan most teszik. Ennélfogva a tárgyalások ideje között nem különbséget tenni, és azok döntő pillanatát nem észrevenni, nem volna tanácsos.7 6 Ez a levél is arra mutat rá, hogy az udvar Bethlen feltűnését Erdély élén, nyilvánvalóan elsősorban az oszmánokhoz szorosabban kapcsolódó előélete és a fejedelmi székfoglalásának vitathatatlanul különleges módja miatt alapvetően másként érzékelte: sokkal erősebb oszmán befolyást láttak mögötte, tegyük hozzá, joggal, mint a korábbi fejedelmek esetében. Khlesl úgy vélte, hogy ha az oszmánok kérésére Magyarországnak részeit a törökök kormányzójának, azaz Bethlennek visszaadják, akkor az oszmánok elérik céljukat, hogy immár Erdély is hozzájuk tartozzék. Mert ezek szerint Khlesl úgy vélte, hogy eddig ez nem így volt. Javasolta továbbá, hogy alkalmasabb időben tárgyalásokat kellene kezdeményezni az erdélyiekkel a várakról és más dolgokról, és akkor nem az következne be, amit a törökök akarnak, mert az erdélyiekkel oly módon kellene kiegyezni, hogy azt, amit az oszmánoktól akarnak, a császártól kapnák meg, és így a császár hatalmát fogadnák el. Ezt a megoldási módot minden másnál alkalmasabbnak és biztonságosabbnak ítélte, mind az udvar, mind pedig az erdélyiek részéről. Ha tehát — folytatta a nádornak írt levelében — ebben megegyeznek Thurzóval, nem kétséges, hogy erről alapos indoklással Mátyást is, másokkal együtt, meg tudják győzni, és akkor Bethlent eltávolíthatják, Erdélyt visszavehetik és a háborút is ügyesen elodázhatják.7 6 Arra kérte tehát Thurzót, hogy Bethlennel ne levelezzen, mert az utóbbinak az áll érdekében, hogy a Portára mindent beküldjön, ez történt ugyanis más levelekkel is, és azt mondják, hogy a fejedelem ezt szokta tenni. Thurzó nádor a linzi gyűlés befejezése után, augusztus 26-án kelt levelében udvariasan válaszolt. Szerinte Khlesl jól összegezte, hogy az ország és az egész kereszténység hasznára mit kellene cselekedni, ő ahhoz mást nem tud hozzátenni. A törökökkel pedig mindenképp tárgyalni kell, nem gyáva módon, de ezekről a kérdésekről a magyar tanácsosok a linzi gyűlésen bővebben tájékoztatták a jelenlévőket. Ami az erdélyi ügyet illeti, úgy vélte, hogy titokban a legalkalmasabb módon tárgyalni kellene a „vajdával" és az erdélyi rendekkel azokról a várakról, amelyeket most a magyar király birtokában tart. Ez pedig régtől fogva úgy szokott történni, hogy nem írásban, hanem megbízható és alkalmas emberek által szóban folytatják le a tárgyalásokat. Thurzó úgy vélte, 76 „Etenim ad hunc modum nunquam Turca Transylvaniam petiit: partes autem Hungáriáé neque ad hunc modum, neque ad alium unquam alias postulavit; compactatis quoque nos inter nec non Joannem, Christophorum, Stephanum, Sigismundum, Gábrielem aliosque vajvodas erectis, nunquam ille sese immiscuit, ita ut in praesentiarum facit, ideoque tractationes temporibus commiscere, et in iis discrimen temporum non observare, prorsus inconsultum." Khlesl levele Thurzó nádornak, Linz, 1614. aug. 16.: Hammer-Purgstall, J.: i. m. III. 110. 76 „Si igitur in isto Illustrissima Dominatio Vestra et ego concordamus, nihilum dubito, quin id ipsum etiam aliis, medio solidarum rationum persuadeamus, Bethlehemum reducamus, Transylvaniam retineamus, bellum dextre evitamus." Khlesl levele Thurzó nádornak, Linz, 1614. aug. 16.: Hammer-Purgstall, J.: i. m. 110.
