Századok – 2011
KÖZLEMÉNYEK BETHLEN GÁBORRÓL - Oborni Teréz: Bethlen Gábor és a nagyszombati szerződés (1615) IV/877
888 OBORNI TERÉZ mást nem akar, mint Erdélyt megtartani a kereszténység oldalán, amiért mindent meg is kíván tenni.4 7 Bethlen rendkívül formálisan és távolságtartóan köszönte meg a nagylelkű királyi gondoskodást és a tárgyalások folytatására mutatkozó hajlandóságot.4 8 A követek által a fejedelemnek és rendeknek írásban benyújtott dokumentumok még részletesebben sorolták elő azokat a sérelmeket, amelyeket az erdélyiek számlájára írtak a Habsburg-udvarban.4 9 Ezekben előbb nagyrészt általánosságban fogalmazták meg, hogy birodalmi rendek és a kereszténység egésze előtt rosszallást váltott ki Erdély mostani helyzete, de a magyar uralkodó hajlandó újabb tárgyalások útján Erdély biztonságáról és nyugalmáról gondoskodni.5 0 Ezt követte a részletesebb — első számú — „bűnlajstrom", amely nagyjában-egészében megismételte azokat a vádakat, amelyeket Mátyás év elején írott feljegyzésében olvashattunk. Ebben először sorra vették a Báthory Gábor fejedelem által elkövetett cselekményeket. Sem Báthory, sem maga a tartomány nem tartotta be a pozsonyi megállapodást, sőt Balássy Ferenc és Borsos Tamás követek által a Portán a nagyvezírnek beárulták a megegyezést, és a törökök felé elkötelezték magukat. Ezt követően a sérelmek részletezése következett: az erdélyiek bizonyos, az egri püspökséghez tartozó falvakból beszedték a tizedet, más hódoltsági oppidumokból a censust, több helységet, főként Váradot átadni készülnek a törököknek. Báthory nem adta vissza a szászoknak Szebent, amit pedig a magyar király mindig sürgetett, sőt a törökökkel tárgyalt és ürügyet szolgáltatott arra, hogy az oszmánok megtámadják a tartományt. A bécsi béke bizonyos pontjait nem hajtották végre a vallás szabad gyakorlása terén, valamint a király híveinek bizonyos birtokait, amelyeket Bocskai István és Rákóczi Zsigmond uralma alatt elvettek, ígérete ellenére nem szolgáltatta vissza, jóllehet a király, a rendek és a nádor is kérte tőle. A tartomány egészét illető — második számú — „bűnlajstrom" is megegyezik a korábban már ismertetett feljegyzés szövegével: felsorolja, hogy Erdély nem maradt a keresztények oldalán,5 1 nem tájékoztatták a királyt a törökök és tatárok katonai lépéseiről, sőt behívták az oszmánokat, és az ő védnökségük alá adták magukat.5 2 Magukat és az egész tartományt esküjük ellenére a törököknek alávetették.5 3 Végezetül az Iszkender pasa által elrendelt ország-47 „Sua Maiestate nihil aliud hac in re intendente, quam ut Transylvania ex tot suorum malis eluctata pacifice apud Christianitatem permaneat, ad quod obtinendum omnem etiam suam operám, subsidiumque benigne pollicetur." A követek szóbeli előterjesztése: EOE VI. 447-449., az idézett rész: 448. 48 EOE VI. 449-450. 49 Az erdélyieknek bemutatott iratok: EOE VI. 450^56. 50 „non abnuit sua Maiestas ut ulterior tractatus publicae pacis causa, utque régna et ditiones Christianitatis conserventur, eorum innocenti saguini parcatur, securitas et tranquillitas Transylvaniae procuretur, instituatur." EOE VI. 451. 51 „Etsi Posoniensis tractatio eo maxime collineaverit, ut Transylvania praecipuum antemurale apud regnum Hungáriáé (quo pertinet) atque adeo apud Christianitatem, quiete et pacifice conservaretur, exitus tarnen funestissimus toti orbi contrarium ob oculos posuit." EOE VI. 455. 52 „non solum Hungáriáé, sed etiam aliarum provinciarum status a ferendis suppetiis in ipsis comitiis diverteret, et ipsimet provinciales [...] Turcam evocaverit, illius patrocinio se submiserint..." EOE VI. 456. 53 „se atque totam provinciám inscio irrequisitoque Caesare, contra fidem datam Suae Maiestati Caesareae Turcarum libidini atque faedae tyrannidi submiserint" EOE VI. 456.
