Századok – 2011
KÖZLEMÉNYEK BETHLEN GÁBORRÓL - Oborni Teréz: Bethlen Gábor és a nagyszombati szerződés (1615) IV/877
BETHLEN GÁBOR ÉS A NAGYSZOMBATI SZERZŐDÉS (1615) 887 gora is volt, így valamelyest ismerhették a helyi viszonyokat. Útjukhoz egy általános és egy titkos utasítást is kaptak Mátyástól.4 2 Ezek közül az előbbiben szigorú szavakkal ostorozták az erdélyieket amiatt, hogy a pozsonyi megállapodást semmiben nem teljesítették — miként más szerződéseket sem szoktak betartani —, ennélfogva ahhoz, hogy most higgyenek nekik a császári udvarban, szükséges, hogy általánosságban az eddigieknél jobban bizonyítsák a kereszténységhez és a magyar királyhoz való jó szándékukat. Maga a fejedelem, Bethlen pedig személyében is különösen gyanús, hiszen sokat élt a törökök között, és szoros kapcsolatban van velük most is, a kereszténység ellenére.4 3 Az, hogy Bethlen hogyan is tudná őszinte jó szándékát megfelelően bizonyítani a király felé, a titkos utasításból derült ki. Ennek lényegi eleme volt, hogy a fejedelem oly módon tehet jóakaratáról tanúságot, ha a király fennhatósága alá bocsátja Várad várát. A király nem kívánja Várad végleges átadását, hanem csak addig, amíg Bethlen még ennél is jobban be nem bizonyítja hozzá való hűségét. Mátyás beleegyezne abba is, hogy hozzá hű német-magyar vagy csak magyar őrsége legyen a várnak, ezekről lehet alkudozniuk a követeknek, de végső esetben a vár közösen kiválasztott kapitányának a magyar király hűségére fel kell esküdnie.4 4 Emellett a Báthoryval megkötött pozsonyi szerződésnek a titkos záradékát is megmutathatják az új fejedelemnek, amely azt tartalmazta, hogy szükség esetén az erdélyi fejedelem az oszmánokkal szemben is köteles segítséget nyújtani a magyar uralkodónak. Mátyás Erdélybe utazó követei által külön levelet küldött a rendeknek. Ebben atyai gondoskodásáról biztosította az erdélyi tartományban élőket,4 5 és ígérte, hogy a korábbi békés és nyugalmas időszakába vissza fogja vezetni a tartományt, fel fog lépni a béke és a közrend megzavarói ellen, ezért is küldi most követeit. Egyúttal reméli, hogy az a kapocs, amely az ország Szent Koronájához köti őket, mindenben kiteljesedik, a megszakadt kapcsolatokat helyreállítják és megerősítik.4 6 Az erdélyi tárgyalások 1614. április 26-án, a követek néhány napos kolozsvári tartózkodása után immár Marosvásárhelyen, az erdélyi rendek részgyűlésén kezdődtek meg. Daróczy felszólalásában Bethlen és a rendek elé sorolta azokat a sérelmeket, közöttük elsősorban a pozsonyi egyezmény be nem tartását, amelyekről Erdéllyel kapcsolatban szó volt a számukra kiadott utasításban. Hangsúlyozta továbbá a magyar király kegyességét, amellyel feléjük fordul, és arra hívta fel az erdélyieket, hogy inkább a keresztény uralkodó hatalmába adják magukat, mintsem az ellenség kezébe. Mátyás király maga semmi 42 Az általános utasítás: EOE VI. 391-394.; a titkos: EOE VI. 395-399. mindkettő kelt: Linz, 1614. jan. 20. 43 „idem [Bethlen] cum Turcis per multos annos coabitando, cum illis arctam et assiduam contra Christianitatem (quae etiam in hodiernum usque diem perdurât) coniunctionem habuerit." EOE VI. 393-394. 44 EOE VI. 397-399. 45 „ex paterna cura et singulari affectu, quo in provinciám istam Transylvaniae ferimur [...]" II. Mátyás levele az erdélyi rendekhez, Linz, 1614. március 25.: EOE VI. 430. 46 „ut coniunctione ea, quam cum sacro regni nostri diademate tenent, omnia ea efficiantur, quae mutuam conjunctionem obligamenque intercede constabilitura et firmatura sunt." EOE VI. 431.
