Századok – 2011
KÖZLEMÉNYEK BETHLEN GÁBORRÓL - Cziráki Zsuzsanna: Brassó és az erdélyi szászok szerepe Bethlen Gábor fejedelem trónfoglalásában (1611-1613) IV/847
874 CZIRÁKI ZSUZSANNA san megindult Erdély belseje felé. Már elhagyták Vidombákot,14 4 mire megérkezett Sahin Giráj serege is, a becslések szerint 15.000 tatárral.14 6 A brassói tanácsurak már úton voltak a Báthory fejedelem ellen vonuló Magyarogli táborával, mire a délnyugat felől Bethlen Gáborral felvonuló Iszkender pasa levele szeptember 25-én befutott a szász városba, a többször említett „összekötő", Deli Musztafának köszönhetően.14 6 Iszkender pasa Bethlen Gábor kíséretében október 5-én vonult fel Gyulafehérvárhoz, ahol csatlakoztak Magyarogliékhoz. A jelenlévő brassói delegáció másnap tette tiszteletét az újonnan érkezett hatalmasságok előtt.14 7 A táborban Benknerék brassói delegációjához október 15-én csatlakoztak a szász székek és városok küldöttei, így három nap múlva a teljes szász náció képviseletében kísérték be a „német urak" a „törökös" Bethlen Gábort fejedelemségére.14 8 Bethlen megválasztására október 23-án került sor, az erdélyi országgyűlés keretén belül ugyan, de az oszmán jelenlétnek köszönhetően erősen vitatott körülmények között. Ekkor esküdtek fel a kíséretében jelenlévők is az új uralkodó hűségére, közöttük a brassói Johannes Benkner és szász társai, fogadván, hogy új urukhoz mindenben hűek és igazak lesznek.149 Kétségkívül emelkedett pillanat lehetett ez Benknerék számára, még a törökök nyugtalanító közreműködése ellenére is, hiszen háromesztendőnyi belháború, megannyi anyagi és személyes áldozat után maguk is a győztes oldalán álltak, egy olyan fejedelem oldalán, akinek trónrajutásában nem csekély szerepet játszottak. Maga Johannes Benkner pedig — Weiss Mihály politikájának méltó örökébe lépve — érdemei elismeréseként a fejedelmi tanácsba is bejutott.160 144 Németül Weidenbach, románul Ghimbav. 145 Hegyes: Diarium, 473. 146 ANR FB Stadthannenrechnungen V/20, 266. 147 Hegyes: Diarium, 475. 148 Uo. 475. 149 Uo. 477. 160 Ha áttekintjük a fejedelemi vagy helytartói tanács ismert szász tagjainak névsorát 1541 és 1690 között, több érdekes következtetés is levonható. Egyfelől arra lehetünk figyelmesek, hogy bár a szebeniek dominanciája mindvégig tetten érhető a központi hatalom holdudvarába kerülő szászok között, a szászság egészének képviseletével felruházott szebeni tisztségviselő csupán a fejedelemség-kor végén, az 1660-as évektől tett szert kizárólagosságra e téren. Bizonyosan a Szász Universitason belüli hatalmi átstrukturálódás fontos mérföldköve ez az időszak, hiszen 1660 után lényegében megszűnt a nagyobb szász centrumok képviselete a fejedelmi tanácsban, ez pedig szükségszerűen a szebenitől eltérő politikai irányvonalak létjogosultságának felszívódását feltételezi Szászföldön az 1658-ban kirobbanó nagy erdélyi uralmi válságot követően. Másfelől a tanácsos-listát szemlélve az is feltűnő, hogy jellemzően városbírák és királybírák, tehát a szász hatalmi hierarchia csúcsának képviselői kerülhettek a fejedelemi hatalom közelébe. Trócsányi Zsolt irányadónak számító adatai azonban egy ponton módosításra szorulnak: Johannes Benkner — a második e néven — ugyanis nem brassói városbíróként került a fejedelmi tanácsba, „egyszerű" szenátor volt csupán, aki rövid ideig a városgazdai tisztséget viselte. 0 az egyetlen a felsorolásban, aki alacsonyabb hivatala dacára a fejedelem tanácsura lehetett. A fentiek alapján joggal gondolhatjuk, hogy Benkner az új fejedelem trónra segítése körül szerzett rendkívüli érdemeinek köszönhette a megkülönböztetett figyelmet. Vö. Trócsányi Zsolt: Erdély központi kormányzata 1540-1690. (A Magyar Országos Levéltár kiadványai III.: Hatóság- és hivataltörténet 6.) Bp. 1980. 22-39.; ill. Horn Ildikó e számbeli írását.
