Századok – 2011
KÖZLEMÉNYEK BETHLEN GÁBORRÓL - Cziráki Zsuzsanna: Brassó és az erdélyi szászok szerepe Bethlen Gábor fejedelem trónfoglalásában (1611-1613) IV/847
AZ ERDÉLYI SZÁSZOK ÉS BETHLEN GÁBOR FEJEDELEM 869 naszkodott Báthory tirannussága ellen. A Habsburg-uralkodó a fennálló helyzetben úgy határozott, hogy a szászokat nem szabad elhanyagolni, ezért nevezzenek ki biztosokat a sérelmeik orvoslására vonatkozó lehetőségek megállapítására.10 8 Bármit is végezhettek a brassói tárgyalások során az érintettek, az óvatos városvezetés továbbra sem vállalkozott nyílt szakításra Báthory fejedelemmel. Július 31-én két városi tanácsúr, Thomas Blauweber és Hans Georg indultak útnak Szebenbe, méghozzá nem is üres kézzel. Ezer forint adót vittek, illetve fegyvereket (sisakot, páncélzatot) további 364 forint értékben.109 Mivel a csausz még Brassóban tartózkodott, mindez az ő tudtával történt. Feltételezhetjük tehát, hogy maga a Porta sem kifogásolta a brassóiak eljárását: látszólag kedvében járni Báthory Gábornak, míg meg nem érkezik a török haderő Bethlen Gábor trónra segítésére. Blauweberék egyébként a fejedelem mellett maradtak, hiszen augusztus 13-án még a szászsebesi táborba küldték utánuk a város utasításait,11 0 hazatérésükről pedig csupán augusztus 20-án értesülünk.m A brassói urakat lényegében túszként tartotta maga mellett a fejedelem, hiszen szabadon engedésüket Hüszejin csausz kiadásához, és Brassó egyértelmű — számára kedvező — állásfoglalásához kötötte.11 2 A brassói tanács 1613 nyarán tanúsított magatartását vizsgálva feltűnő a város időnként már-már a következetlenség határát súroló, lavírozó magatartása a két fél, Báthory Gábor és a törökök közötti hadviselés során. Ebben az esetben ugyanolyan jelenséggel szembesülünk, amely már Weiss Mihály tevékenysége során is szakadáshoz vezetett a városvezetésben, és ami lényegében véve az erdélyi szászokat is megosztó németes és törökös párt szembenállásából sarjadzott ki. Andreas Hegyes tanácsúr szemtanúként számol be arról a szóváltásról, amely augusztus 4-én, a török hadak felvonulásának biztos tudatában zajlott le a városbíró és Johannes Benkner között, és ami kis híján tettlegességig fajult. Benkner ugyanis — Weiss Mihály Báthory-ellenes politikájának folytatójaként — minden követ megmozgatott a törökök behívása és az aktuális fejedelemjelölt, Bethlen Gábor trónra segítése érdekében. Politikája azonban nem váltott ki osztatlan lelkesedést a városban, hiszen a Weisst követő Johann Draudt bíró állt annak a befolyásos patríciusokat tömörítő csoportnak az élén, amely a Báthoryval való megbékélést pártfogolta. Úgy tűnik, ebben a helyzetben a belviszály határára sodródott városi tanács helyett a Százak Tanácsa mondta ki a 108 „Und nach dem wir von unserm Obristen zu Sakhmar berichtet werden,wie daß kurtz verwichner tagen die gantze Sächsische Nation ainen gesandten zu ihme geschickht, und etliche puncten, wie ir hinbey zusehen, weilin ihnen ye ainmahln deß Bathori Tyranney lenger zuertragen unmüglich, anbringen laßen, damitt nun gemelte Nation vun unß zum öfftern vertröster maßen nicht hülffloß gelaßen, sondern beede unsere räth, der Urschenbeckh [ti. Georg Bernhard von Urschenbeck] und Doroczy [deregnyői Daróczy Ferenc], alls die ir unnß hierzu zu commißarien fürgeschlagen, allspaldt dahin abgeferttigt werdenn, sollet ir disemnach die nottwendige instruction auff sy allspaldt verfaßen, und unnß unverlengt zue außferttigungybersenden." II. Mátyás titkos tanácsosainak. Regensburg, 1613. augusztus 5.: ÖStA HHStA UA AA Fasc. 162. fol. 4-7. 109 ANR FB Stadthannenrechnungen V/20, 234. 110 Uo. 239. 111 Uo. 243. 112 Hegyes: Diarium, 467.
