Századok – 2011
KÖZLEMÉNYEK BETHLEN GÁBORRÓL - Cziráki Zsuzsanna: Brassó és az erdélyi szászok szerepe Bethlen Gábor fejedelem trónfoglalásában (1611-1613) IV/847
AZ ERDÉLYI SZÁSZOK ÉS BETHLEN GÁBOR FEJEDELEM 865 sáncolva ugrásra készen várták az utolsó reménység, Bethlen Gábor és lassanlassan gyarapodó támogatói köre diadalát. A brassói terveket, illetve a Giczy Andráshoz és Bethlen Gáborhoz fűződő viszonyt vizsgálva óhatatlanul felmerül a kérdés, hogyan egyeztethették érdekeiket a lázadásba bonyolódott felek. Különösen a fejedelemjelölt Giczy és Bethlen helyzete tűnik kritikus pontnak, hiszen ekkor már egyre inkább vetélytársakról volt szó. A magyar történetírás mind a mai napig tisztázatlan kérdése az, hogy Bethlen milyen mértékben és egyáltalán meddig támogatta Giczy fejedelemségét, vajon a kezdetektől fogva komolyan gondolta-e, hogy őt segíti trónra, és mikor jutott el arra a pontra, hogy saját útját kövesse a fejedelmi trónhoz. E tekintetben bizonytalanok a brassói adatok is, ahol azonban február elején bizonyára újraértékelték lehetőségeiket a befutó információk tükrében. A Porta hivatalos véleményét megismerhették a jelenlévő törököktől, és Bécs halogató magatartása felől sem lehettek kétségeik. Báthory álláspontjára és helyzetére a február 8-án jegyzett szebeni levelek alapján következtethettek.8 0 Emellett természetesen nem tévesztették szem elől az emigrációt, a Bethlen támogatói közé számító Temesvár álláspontjáról is körültekintően tájékozódtak.8 1 A kialakult helyzetben — pillanatnyilag egyik nagyhatalom sem mutatott hajlandóságot Báthory uralmának megdöntésére, az emigráció pedig úgymond „pengeélen táncolt" — az egyetlen ésszerű lehetőségnek az időhúzás mutatkozott, akár tárgyalások útján is. Ebben a szellemben nem lett volna tanácsos elköteleződni egyik fél (Giczy vagy Bethlen) oldalán sem. Mi több, minden jel arra mutatott, hogy a Báthory fejedelemmel való egyezkedést lehetetlen megkerülni,8 2 és a bécsi tárgyalások súlya alatt maga a fejedelem is kénytelen volt közeledni rebellis alattvalói felé. Brassóból február 20-án indult útnak az első követség, amely a Báthoryval való kiegyezést vagy legalábbis a tárgyalásos viszony helyreállítását célozta.8 3 80 „[8. Februarii.] Eodem Kompt der Marie[nIburger Honn auß der Hermanstadt mit brieffen, mit ihm waren kommen 3 fogarascher." ANR FB Stadthannenrechnungen V/20, 49.; Brassó február 16-án fizette ki Kálnoky János székely főember munkáját, aki a fejedelemnek szánt propozíciót fogalmazta. A következő napon pedig újabb adag levél érkezett a fejedelemtől. Uo. 56. A levelezés bonyolítói fogarasi katonák, illetve a földvári városgazda voltak, akik február folyamán folyamatosan hozták-vitték a híreket Brassó és Szeben között. Uo. 58. 81 A városgazda 1613. február 5-én könyvelte a temesvári levélvivő, Pribék János költségét. Feltételezhetjük, hogy a január második felében megérkező portai követek információit, illetve a Bécsből befutó értesüléseket a temesváriakkal is megvitatták. ANR FB Stadthannenrechnungen V/20, 45. 82 Benkner krónikájában utalt a brassóiak kritikus helyzetére, és arra, hogy elengedhetetlenül fontos volt a lélegzetvételnyi szünet biztosítása a szüntelen háborúskodások során. Voltaképpen mindkét félnek (Báthorynak és Brassónak is) időre volt szüksége soraik rendezéséhez. Benkner, fol. 178r. 83 „120. Februarii.] Eodem werden die F[ürsichtigen] Wfeisen] H[err| Michael Forgatsch, H[err] Thomas Blauweber unnd Lucas Greissing in die Hermanstadt geschickt, mit F[ürstlicher] Ginaden] Bathoreo über friden zu tractiren." Szebenből Cserényi Farkas és Putnoki János érkezett túszként helyükbe. ANR FB Stadthannenrechnungen V/20, 60.; Elsőként Lucas Greissing tért vissza Szebenből friss hírekkel február 26-án. A másik két polgár csupán március 7-én tért haza. Érdekes, hogy a Brassóban tartózkodó fejedelmi túszok közül egyedül Putnoki János hagyta el a várost március 9-én, Cserényi Farkas ott maradt. Ezt igazolják a számadáskönyvek azon adatai is, amelyek szerint a városban folyamatos hadi készültséget tartottak fenn: gondoskodtak a zsoldosok megfelelő ellátásáról, javították a védműveket, illetve tűzszerszámokat, valamint salétromot főztek, lőport készítettek. Különösen érdekes az a „feuerwerck", amelyet a városi festő tervezett és egy Lázár nevű „városi cigánnyal" együtt állított össze március 15-én. Uo. 69., 81., 86., 90-91.
