Századok – 2011
KÖZLEMÉNYEK BETHLEN GÁBORRÓL - Cziráki Zsuzsanna: Brassó és az erdélyi szászok szerepe Bethlen Gábor fejedelem trónfoglalásában (1611-1613) IV/847
860 CZIRÁKI ZSUZSANNA mesvári sereggyűjtés nem sikerült, sem pedig a brassói akció. Az október közepi fiaskóban a legnagyobb súllyal nyomhatott Bethlen árulásának említett kipattanása és kényszerű távozása Erdélyből, hiszen így elesett attól a lehetőségtől, hogy „helyben" egyengesse Giczy András fejedelemséghez vezető útját. Figyelemreméltó tény, hogy a vesztett csatát követően Brassó két nap alatt rendezte sorait, és új tervet kovácsolt az ellenállás életben tartására. Ebben nem csekély szerep jutott Johannes Benknernek, Weiss Mihály bizalmasának, aki a bíró halálát követően nyomban átvette annak helyét az ellenállás élén. A város a legfőbb utánpótlási vonalnak számító Havasalfölddel a háta mögött még a háborús viszonyok közepette is rendelkezett annyi tartalékkal, hogy a végső győzelemben reménykedve kitartson néhány hónapig. Mint a későbbi események igazolták, ez a remény nem is volt alaptalan. A siker érdekében azonban diplomáciai támogatásra is szükség volt, ezért sürgősen fel kellett venni a kapcsolatot a két érintett nagyhatalommal, a Portával, illetve a Habsburg-udvarral. Tudjuk, Konstantinápoly mellett a brassóiak megkeresték Bécset is, ám a bécsi udvar megnyerésére irányuló törekvéseiket Báthory Gábor meghiúsította.53 Ennek fényében a brassói tanács úgy határozott, végleg a Porta mellett kötelezi el magát. E döntés eredménye lehetett a Konstantinápolyba küldött sürgős brassói követség is, amelynek elindítására már néhány nappal a földvári csata után sor került.5 4 Vezetője maga Benkner volt, aki személyesen Naszúh pasa nagyvezírtől kért és kapott kihallgatást.5 5 A Habsburgok konstantinápolyi követe, Michael Starzer is megemlékezett a Benkner-féle brassói követségről, sőt roppant érdekes színben tüntette fel azt. 1612. december 7-én Konstantinápolyban kelt jelentésében ugyanis arról tájékoztatta a bécsi udvart, hogy nagy csatát vívtak a brassóiak és Báthory, amelyben előbbiek alulmaradtak. A városiak Giczy Andrással egyetértésben nyomban követséget küldtek a Portára, hogy a szultán pártfogását kérjék a fejedelem ellen. Naszúh azonban felszólította őket, hogy egyezzenek ki Báthoryval, egyben megígérte, hogy nyomást gyakorolnak a fejedelemre, ő is tegyen engedményeket a szászoknak.56 A szász követek látszólag elfogadták a Porta parancsát, ám csalódásuk határtalan lehetett. A brassói diplomácia rugalmassága azonban ismét mentőövet dobott a szorult helyzetben lévő város, hovatovább az egész szászság és a velük egy követ fújok számára: Benkner a nagyvezírrel folytatott tárgyalások kudarca után a másik lehetséges szövetséges, a bécsi udvar felé fordult, amellyel a portai 53 Benkner, fol. 176v. 54 Uo. fol. 177r. 55 Johannes Benkner Naszúh pasának. Brassó, 1614. március 15.: ÖStA HHStA Turcica I. Kt. 97. Konv. 2. fol. 7. 56 „Unnd obwol nach erhalttenem [Sieg] des Bathoreo sich von der Cronstatt etlich personen, darunder der fürnembst Hannß Pinckhner, ein Sax, wider den Bathfori] von hinnen hülff zubegehren hie ankhumen, haben doch dieselben schlechten beschaidt bekhomben, und ist des Obristen Vezir will, das sich Giezi [ti. Giczy] sowol die Cronstetter mit dem Bathori versönen, und er sie zu gnaden annehmben, aber nit mehr wie zuvor molestiern, die Saxen ruehig bey Ihrn alten Privilegien verbleiben lassen, und Hermannstatt wider restituiern sol." Michael Starzer Hans Molartnak. Konstantinápoly, 1612. december 7.: ÖStA HHStA Turcica I. Kt. 95. Konv. 1. fol. 178-186.
