Századok – 2011
TANULMÁNYOK - Kruppa Tamás: Miksa főherceg erdélyi kormányzóságának terve. Az erdélyi Habsburg-kormányzat felállításának kérdéséhez (1597-1602) IV/817
842 KRUPPA TAMÁS kedvez.7 6 Ennek további fejtegetése ugyan messzire vezetne, és itt nincs is mód rá, csupán azt jegyzem meg, hogy az itt kifejtett koncepció tulajdonképpen ahhoz a vitához tartozik, amely éppen az új évszázad első éveiben robbant ki a Pázmány Péter és a sárvári prédikátor Magyari István között: ez a körül a kérdés körül forog, hogy az országra zúduló csapásoknak és a törökök jelenlétének oka vajon a katolikusok vagy a protestánsok bűneiben keresendő-e? Ez a tettvágy, valamint a nyilvánvaló sértettség és bosszúvágy magyarázhatja azt a következő évben kelt emlékiratot, amely szintén az egykori kancellár tollából származik. A Szilágyi Sándor által közzétett irat erős rokonságot mutat az összes, fentebb idézett emlékirattal. Részletesen taglalja a fejedelemség jövedelmi viszonyait és adóbevételeit, majd javaslatokat fogalmaz meg a rekatolizáció érdekében.7 7 Az emlékirat három egységből áll: az első a status Transylvaniae a tartomány népeit veszi sorra. Közülük egyedül a lutheránus szászoknak előlegez bizalmat, azok megtérítését egy alkalmasabb időpontra halasztva. A másodikban a tartomány jövedelmeit, végül a harmadik, számunkra a legfontosabb a katolikus vallás megsegítésének módozatait mérlegeli. Legfontosabb javaslata a János Zsigmond idején hozott és a protestáns vallásszabadságot biztosító törvények eltörlését, erdélyi püspök kinevezését és elpusztult javainak pótlását, valamint a gyulafehérvári káptalan visszaállítását követeli. A Náprági által javasoltak mindazonáltal csak a „rendezés" főbb vonalait vázolták fel. A részletek kimunkálását a jelek szerint a jezsuiták vállalták magukra; erről három feljegyzés is tanúskodik. Mindhárom megjárta Rómát, közülük kettő címzettje Cinzio Aldobrandini bíboros nepos. A harmadik, tíz pontból álló tervezetet nyilvánvalóan e kettő beadványhoz csatolták.78 Az iratok megléte egyébként arra is bizonyíték, hogy a Szentszék közvetlenül beleavatkozott vagy be szándékozott avatkozni a tartomány ügyeibe, ami közvetve azt is bizonyítja, hogy a felső-magyarországi (a kormányzat által támogatott) intézkedések hátterében a jezsuita rendet irányító Pápaság állt. De visszatérve a feljegyzésekhez, megállapítható, hogy az emlékirattal egy időben, nyilván attól nem függetleníthetően születtek. Erre utal, hogy — amint fentebb említettük — Náprági püspök gyalui rezidenciája volt az erdélyi rekatolizáció központja, és az is, hogy az apológiában az erdélyi vallásszabadságot támadva éppen a jezsuiták kitiltása kapcsán érvelt azzal, hogy az durván sérti a szabad katolikus vallásgyakorlatot. Az első irat általánosságban szól arról, hogy papokat kell Erdélybe küldeni, akik megkezdik a munkát, és akiket megfelelő módon fel kell szerelni Agnus Deikkel és búcsúkkal. Brève szükséges mind Giorgio Bastának, aki a nyugodt 76 Szilvási János: Antiquitas et perpetva duratio fidei catholicae. Claudiopoli 1597. 2v., 3v.; RMNY 808. 77 EOE V (1601-1607). Bp. 1879. 162-175. 78 Jezsuita okmánytár. Erdélyt és Magyarországot érintő iratok 1601-1606. 1/1. Sajtó alá rend. Balázs Mihály et al. (Adattár XVI-XVIII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez 34.) Szeged 1995. [a továbbiakban JO 1/1.] 150-156.
