Századok – 2011
TANULMÁNYOK - Kruppa Tamás: Miksa főherceg erdélyi kormányzóságának terve. Az erdélyi Habsburg-kormányzat felállításának kérdéséhez (1597-1602) IV/817
838 KRUPPA TAMÁS értő és megbízható hivatalnokokra kell bízni. A levél számunkra fontos második felében a levélíró kifejti, hogy az uralkodónak nincs kifogása az ellen, hogy a kamarákból „kivágott" sót török területen adják el. Az esetleges ellenvetésekre, amely logikusan adódott abból a tényből, hogy két hadban álló félről volt szó, az volt a válasz, hogy a lényeg egyrészt a hasznon van, másrészt a törököknek is engedélyezték, hogy keresztény területekről vásároljanak bort, gabonát és egyéb élelmiszert.6 6 Úgy tűnik, a birtokelkobzások, a bányák koncesszióba adása és a tartomány szisztematikus kirablása nem fedezte a katonai megszállás költségeit, más jövedelemforrások után kellett tehát nézni. Többet sajnos nem tudunk meg az ügyről, nagyon tanulságosnak tartom azonban, hogy a Habsburg-kormányzat miként próbált egyrészt a katonai kormányzat bevezetésével, a korszerű pénzügyi apparátus megteremtésével, az erdélyi elit lecserélésével, német telepesek esetleges behívásával és a rekatolizációval tabula rasát teremteni, másrészt a praktikus szempontoknak engedelmeskedve megőrizni és megújítani a korábban oszmán vazallus fejedelemség hódoltsági területre irányuló hagyományos kereskedelmi kapcsolatait. Tervek a vallási viszonyok átrendezésére A reménybeli erdélyi Habsburg-berendezkedés természetesen kiterjedt a kortársak által elsőrendűen fontos problémaként kezelt vallási kérdés „rendezésére" is. Köztudomású, hogy Erdélyben sok felekezet élt egymás mellett, és hogy ez az egymás mellett élés a századfordulón már több évtizedes gyakorlatra tekintett vissza, jóllehet a Báthoryak egy sor erőfeszítést tettek különösen a radikálisnak tekintett antitrinitárius felekezet mozgásterének szűkítésére. Közismert az is, hogy a Bocskai-felkelés előestéjén milyen kísérletek történtek Magyarországon a rekatolizáció zászlajának felemelésére. Az már kevesebb figyelmet kapott, hogy a kamarai perek, a templomfoglalások, a nem katolikus felekezeteket háttérbe szorító egyéb kormányzati intézkedések egyszerre egy időben sújtották a két országrészt. Erdély azonban különleges helyzetben volt, az országban belháború folyt, amelyben mindkét nagyhatalom felléptette a maga jelöltjeit. Ez magyarázza, hogy bár a háború következményei 1598 után súlyosabban pusztították a fejedelemséget, az erdélyi rendek ragaszkodtak a törökökkel kötendő békéhez és a vallásszabadsághoz. Erről tanúskodik Sigismondo della Torrénak, Mária Krisztierna már említett udvarmesterének érdekes levele Miksa főherceghez 1598. augusztus 21-éről, amelyben azt írja, hogy a nyakas erdélyieknek két feltételük van, most hogy értesültek arról, hogy Báthory Zsigmond visszatért: az egyik a béke a törökökkel, a másik, hogy a jezsuitákat és a katolikus vallást tiltsák ki Erdélyből.6 7 Három évvel később, Zsigmond újabb visszaté-66 ÖStA HKA Hoffinanz, RN 86. 1604. Oct. fol. 469r. 67 „Mosso dal zelo della christianità ho voluto seriver a Vostra Altezza Serenissima questa mia lettere con avisarla che questi popoli fanno duoi pensieri gagliardissimi dopo haver publicato in campo del ritorno questo serenisimo pio principe. Il primo di far la pace con il Turco quoeunque modo titulo aut condicione. Il secondo di far che gesuiti et religione catholica siano esclusi." ÖStA Kriegsarchiv, Akten des Wiener Hofkriegsrates, Exp. 1598. Aug. fol. 9r. Az erdélyi követség hitlevelét 1. uo. fol. 13r-14r.
