Századok – 2011
TANULMÁNYOK - Kruppa Tamás: Miksa főherceg erdélyi kormányzóságának terve. Az erdélyi Habsburg-kormányzat felállításának kérdéséhez (1597-1602) IV/817
MIKSA FŐHERCEG ERDÉLYI KORMÁNYZÓSÁGÁNAK TERVE 837 Az események azonban újra felülírták a terveket. Ezúttal Székely Mózes állt az elégedetlenkedők élére, és a portai támogatás birtokában 1602-ben zászlót bontott. A tóvisi (1602. júl. 2.), majd a következő évben lezajlott, Brassó melletti csata (1603. júl. 17.) viszont újra meghozta a csak átmenetinek bizonyuló nyugalmat. Ennek ellenére a kamara tovább működött.6 3 Az Udvari Kamara 1603. február 22-én kelt levelében például az erdélyi pénzügyek ökonomikus és racionális kezelése érdekében arra kérte a Magyar Kamarát, hogy szakmai szempontból véleményezze azon kamarai tisztviselőket, akiket a fejedelemségbe kívántak küldeni, név szerint is megemlítve Mitoska Mihály (Michael Mytoska) galgóci ellenőrt (•contrascriba).64 Mindezeken túl az erdélyi pénzügyek újjászervezésével kapcsolatban 1604-ből ránk maradt egy érdekes levél az Udvari Kamara archívumában, amelyben az erdélyi sókereskedelem eddig kevés figyelemre méltatott kérdésére irányítja rá a figyelmet. Az erdélyi gazdaság egyik legfontosabb jövedelmi forrása a só volt, amelyet a középkorban a Szamoson, a Tiszán és a Maroson szállítottak az átvevő helyekig, többek között Szeged városáig. Nem annyira köztudott, hogy a forgalom a török hódoltság idején sem „dugult be". Ezután a hódoltsági területeken török kereskedők vették át sót a magyaroktól.6 6 A tizenöt éves háború idején azonban a kereskedelem gyakran szünetelt, amely olyan bevételkiesést eredményezett, hogy az abból fakadó károk, illetve azok orvoslásának igénye helyet kapott az 1596-ban Rómába utazó Fabio Genga követi utasításában is, akit éppen az anyagi-katonai segítség kieszközlése érdekében küldött Báthory Zsigmond fejedelem az Örök Városba. 1604-ben a Habsburg-kormányzat hasonló nehézségekkel nézett szembe, amikor a sókereskedelem újraindítására tett kísérletet. Ne feledjük, még folyt a nagy török háború, éppen ez év őszére tervezték azt az offenzívát, amelynek végső célja Buda bevétele volt, amelynek érdekében például Giacomo Belgioioso felső-magyarországi kapitány (1603-1604) a rakamazi táborba (Szabolcs m.) szólította a nemességet a vármegyei csapatokkal együtt, és ahová, mint tudjuk, Bocskai Istvánt is várták. A levelet a Magyar Kamara írta a Szepesi Kamarának, tehát az ügyet vagy problémát kifejezetten szakmai szempontból közelítették meg; a háttérben azonban a kormányzat — köztük az erdélyi katonai kormányzat — akut pénzhiánya állt. A nem túlságosan hosszú irat első fele a máramarosi, dési és tordai sókamarák felállításáról (bár inkább újjáalakításról kellene beszélnünk) és kereskedelméről szól, amelyeket a tervek szerint hozzá-63 Működéséről 1603 végétől 1604 márciusáig vannak viszonylag összefüggő forrásaink. Vö. ÖStA HKA Hoffinanz Ungarn, RN 81., 82., 83. fol. passim. 64 MKA E 21 Ben. Res, 1603. február, fol. 2. 65 Erről vö. egy 16. század eleji példát: Hóuári János: Az erdélyi só a török Szendrőben 1514-1516. In: Gazdaság, társadalom, történetírás. Emlékkönyv Pach Zsigmond Pál 70. születésnapjára. Szerk. Glatz Ferenc. (Társadalom- és művelődéstörténeti tanulmányok 6.) Bp. 1989. 41-61.; Kruppa Tamás: Erdély és a Szentszék kapcsolatainak ismeretlen kérdésköréhez (Fabio Genga római tárgyalásai 1594 és 1596-ban). Hadtörténelmi Közlemények 117. (2004: 4. sz.) 1186. és részletesebben Draskóczy István: Erdély sótermelése a 16. század közepén. In: Studii de istorie moderná a Transilvaniei. Omagiu profesorului Magyar András / Emlékkönyv. Tanulmányok Erdély újkori történelméről. Szerk. Pál Judit - Rüsz Fogarasi Enikő. Cluj-Napoca/Kolozsvár 2002. 187-200.
