Századok – 2011
TANULMÁNYOK - Kruppa Tamás: Miksa főherceg erdélyi kormányzóságának terve. Az erdélyi Habsburg-kormányzat felállításának kérdéséhez (1597-1602) IV/817
MIKSA FŐHERCEG ERDÉLYI KORMÁNYZÓSÁGÁNAK TERVE 835 President") teendőit írja le, amelynek tisztét tehát Bodoninak szánták. A Schatzkammer, szemben a kamarával, sokkal inkább személyhez kötődő intézmény. Mint ismeretes, a középkori magyar királyok (de igaz ez Európa többi uralkodójára is) magánvagyona nem vált el teljesen az ország vagyonától és a fiskális birtokoktól, ugyanis mindkettőt egyben kezelték. A kora újkori államfejlődés létrehozta a mai miniszteriális rendszer, az állami bürokrácia előzményét, amelynek eredménye, hogy ezek a hivatalok a maguk szakapparátusával sokkal inkább kötődtek magához az egyre inkább materializálódó államhoz, mint az uralkodó személyéhez. Ez igaz volt természetesen a pénzügyekre is, elég egy pillantást vetni a Habsburg-kormányszékek rendszerére, hogy lássuk, a legnagyobb és legkiépültebb apparátussal éppen a pénzügyigazgatás rendelkezett. Ehhez képest a tervezett kincstár mindenképpen visszalépésnek számított. Mindezt magyarázhatnánk azzal, hogy a berendezkedő Habsburg-kormányzat az archaikusabb erdélyi modellt vette át, ahol a fejedelmi magánvagyon és a fiskális birtokok igazgatása nem vált szét. Ez egyszerűbb is volt, mint egy új rendszerrel kísérletezni. Létezik azonban egy másik ok is, amely éppen az előző fejezetben mondottakhoz kötődik: nevezetesen, hogy a prágai udvar 1598-ban Erdélyt Miksa főherceg családi örökségeként (Erbdeputat) kezelte, illetve próbálkozott kezelni, ahogyan az ausztriai tartományok esetében is tette. Véleményem szerint nem volt tehát értelme a pénzügyeket a fentebb említett módon szétválasztani. Ebből a szempontból Bodoni választása logikus és kézenfekvő is volt. (Az iratból ugyanakkor kiderül az is, hogy Miksa tervezett megérkeztéig a császári biztosok kormányoztak, felelősséggel tehát nekik tartozott.) Bodoni István azon fejedelmi kegyencek sorába tartozott, akiket a jezsuita iskolában térítettek meg. Eredetileg ugyanis ariánus volt, konvertálása Carrillónak, a fejedelem gyóntatójának köszönhető. A konverzió után karrierje meredeken ívelt felfelé: Báthory Zsigmond fejedelem rábízott egy fontos római követséget 1589-ben, része volt az 1594. évi leszámolásokban, Szamosközy szerint Kovacsóczy Farkas vére tapadt a kezéhez, és természetesen a kivégzettek vagyonából is részesült. Az uralomváltás ezt a fiatal, életre-halálra a fejedelemhez kötődő konvertita réteget hozta nehéz helyzetbe, hiszen patrónus és jövedelem nélkül maradtak. Bodoninak a jelek szerint szerencséje volt. Sajnos nem ismerjük kinevezésének hátterét, de talán nem járunk messze az igazságtól, ha a háttérben jezsuita támogatókat feltételezünk. A firenzei iratokból láttuk, de a prágai nunciusi levelezésből is az derül ki, hogy a császári udvarban Ferdinánd főherceg, a későbbi II. Ferdinánd császár és magyar király mellett katolikus szempontból még Miksát tartották a legmegbízhatóbbnak, aki jó kapcsolatokat ápolt a renddel. Analógiaként idézhetjük a kevésbé szerencsés, szintén ifjú konvertita Káthay Mihályt, aki a jezsuiták segítségével próbált Miksa közelébe férkőzni; jelenleg azonban adatok nem tanúskodnak arról, hogy ebbéli igyekezetét siker koronázta volna.5 7 57 Monumenta Antiquae Hungáriáé IV 1594-1600. Ed. Ladislaus Lukács S.I. Roma 1987. 338-340.
