Századok – 2011
TANULMÁNYOK - Kruppa Tamás: Miksa főherceg erdélyi kormányzóságának terve. Az erdélyi Habsburg-kormányzat felállításának kérdéséhez (1597-1602) IV/817
MIKSA FŐHERCEG ERDÉLYI KORMÁNYZÓSÁGÁNAK TERVE 825 Nem volt tehát alkalmas arra, hogy általa a királyi hatalom elnyerésének szándékát kifejezzék. A fentebbieket Miksa erdélyi berendezkedésének tervére vonatkoztatva a következőkben foglalhatjuk össze. A magyar történelemben és az erdélyiben is a gubernátor egyszemélyi vezető (tekintsünk el persze Grittitől, akit a Porta oktrojált János királyra), akik, mint például Hunyadi és Ghiczy, az uralkodó távollétében kormányoztak. Ugyanezt a szerepet szánhatták Miksának, ám természetesen fontos volt megkülönböztetése a Pozsonyban székelő királyi helytartótól (ekkor éppen Kutassy János esztergomi érsektől), mert annál rangban érthetően magasabb volt. Az udvarban ugyanakkor fontosnak tartották, hogy az erdélyi rendek előtt hangsúlyozzák a kontinuitást a hatalomátvétel előtti korszakkal. Erre a többrétű feladatra kitűnően megfelelt a gubernátori cím. A fejedelemségbe küldött császári biztosok 1598. évi útjának iratanyagát nagy részben publikáló Szilágyi Sándor a források alapján következetesen kormányzóról beszél, az általa hivatkozott levelek — itt most csak azokról tudok beszélni, amelyeket sikerült kézbe vennem — azonban nem egyértelműek. II. Rudolf instrukciója valóban gubernátorról beszél, csakhogy az 1597. évi szerződésre célozva ugyanakkor SMCcessorról is; „Nos autem consultius tum ipsius Dilectioni, tum provincia, tum augustae domui nostrae iudicare ut ibi non tantum in gubernatione ad tempus, donee quid certius de certo gubernatore aut successore statutum fuerit, sed etiam in posterum, quod ipsi ad dignitatem conservandam et ad subditorum solatium expedientius sit, in provinciám maneat." Néhány sorral feljebb azonban egyértelmű a megfogalmazás: „Et cum pactis illis de gubernatore, qui indigena sit, constituendum cautum fuerit, iam regis Hungáriáé filium serenissimum archiducem Maximilianum fratrem nostrum charissimum, qui merito pro indigena habeatur, gubernatorem designandum [kiemelések tőlem - K. T.] in quo acceptando minus movere difflcultatis possint, quod iisdem qui hactenus adhibiti fuerunt, consiliariis usurus sit."28 A regis Hungáriáé filium talán furcsának tűnő titulusával 1563-ban találkozunk az I. Ferdinánd és János Zsigmond közötti tárgyalások kapcsán. Az adatot Bethlen Farkas műve őrizte meg, aki a szatmári béketárgyalásokról írva idézi Ferdinánd magyar király érvelését. Eszerint János Zsigmondnak azért kell lemondania A néhai János, Magyarország, Dalmácia, Horvátország felséges királyának a fia' (Serenissimi quondam Joannis Regis Hungáriáé, Dalmatiae, Croatiae filius) címről és megelégednie az 'Erdély fejedelme' (Dux Transylvaniae) címmel, mert ezt használták egykor Magyarország királyainak a fiai is, például IV Béla fia (István) 1268-ban az Erdély fejedelme címet használta.29 Ferdinánd illetve tanácsadói — amennyiben persze igaz Bethlen állítása — csak azt hallgatták el, hogy a dux címet, amely egyébként csak a királyi családtagokat illette meg, ebben az időszakban a trónörökös után következő királyi hercegek használták boszniai hercegként, majd például macsói bánként. A ké-28 Erdélyi Országgyűlési Emlékek. I-XXI. (1540-1699). Szerk.: Szilágyi Sándor. Bp. 1875-1898. [a továbbiakban EOE] IV (1597-1601). Bp. 1878. 139. 29 Bethlen Farkas: Erdély története. II. Jegyz. Kruppa Tamás. Szerk. Jankovics József. Bp. 2002. 240.
