Századok – 2011
TANULMÁNYOK - Kruppa Tamás: Miksa főherceg erdélyi kormányzóságának terve. Az erdélyi Habsburg-kormányzat felállításának kérdéséhez (1597-1602) IV/817
826 KRUPPA TAMÁS sőbbi V István Erdélyt éppen ekkor nem dux ként, hanem junior rexként kormányozta. A junior rex cím tehát a trónörököst illette meg, ezért követelték János Zsigmond megbízottai, akik tisztában voltak ezzel, hogy uruk használhassa a rex címet, hiszen ő a halott (quondam) és a váradi békében (1538) I. Ferdinánd által is elismert I. János magyar király fia. Hallatlanul érdekesnek tartom, hogy több mint harminc év után, 1597-ben újra felbukkan ez az elképzelés, éppen Erdéllyel kapcsolatban, és hogy Habsburgok ezt felhasználják az Erdélyi Fejedelemséggel kapcsolatban megfogalmazott jogigényük alátámasztásához. Sőt, a császár ehhez még azt is hozzátette, hogy éppen emiatt Miksa joggal tekinthető magyarnak (indigena), vagyis az erdélyi alattvalók úgymond erdélyi, értsd magyar kormányzót fognak kapni. Vagy még magasabb rangú személyt, hiszen szövegünk gubernátor aut successorró\ beszél. Báthory István halála után a lengyel trónra pályázó jelöltek között találjuk Miksa főherceget, akit a lengyelek egy része meg is választott királynak, és aki fel is kerekedett, hogy elfoglalja jogos jussát. Ehelyett azonban 1588 folyamán végül kénytelen volt — a Jan Zamoyski lengyel főkancellár és nem utolsósorban a Báthory Boldizsár vezette erdélyi csapatok jóvoltából — hónapokig tisztes fogságban „sínylődni", amíg megfelelő biztosítékok után szabadon nem engedték. Ám a probléma ezzel nem oldódott meg, Miksa ugyanis nem volt hajlandó lemondani a lengyel királyi címről; az ezzel kapcsolatos gyakran zsákutcába jutó tárgyalások hosszú évekig tartottak, komolyan megterhelve a két ország, a Habsburg Monarchia és a Lengyel Királyság viszonyát. Ha tehát ezek után Miksa megjelenik Erdélyben, az rögtön kiváltja a lengyelek ellenlépéseit, akiket nem lehet ezek után meggyőzni arról, hogy a főherceg következő lépése nem a lengyel trón elfoglalása lesz. Ráadásul, mint köztudott, Mátyás helyére lépve 1596-ban ő lett a császári-királyi seregek főparancsnoka Felső-Magyarországon. De ez még csak a probléma egyik része volt, a másik a Habsburg családon belül keresendő. A kérdéssel foglalkoztam már egy korábbi tanulmányomban, ezért most csak a legfontosabbakra térek ki.30 Közismert, hogy a Prágában székelő családfő, II. Rudolf német-római császár, magyar és cseh király és a Bécsben berendezkedő, a magyar királysági országrészt a gyakorlatban irányító Mátyás főherceg viszonya nem volt harmonikus. Az első feszültség még az 1580-as évek közepén keletkezett közöttük, amely az évek múlásával tovább mélyült, majd 1608. évi nevezetes Bruderzwisthew teljesedett ki.3 1 A személyes ellenérzéseken túl a Habsburg Monarchia jövőjével kapcsolatos eltérő nézetek is elválasztották őket. Az ellentétek természetesen politikai köntösben jelentkeztek; Rudolf féltékenyen figyelte Mátyás lépéseit, mert attól tartott, ami egyébként később be is következett, hogy öccse önállósítani fogja magát, miután kiépítette helyi kapcsolatait az osztrák és a magyar rendekkel. 30 Kruppa Tamás: Tervek az erdélyi kormányzóság megszerzésére 1601-1602-ben (Erdély és a Gonzaga dinasztia kapcsolatai a XVI-XVII. század fordulóján). Hadtörténelmi Közlemények 115. (2002: 2. sz.) 281-310. 31 Ujabban bőséges irodalommal 1. Ein Bruderzwist im Hause Habsburg (1608-1611). Ed. Václav Bûzek. (Opera historica 14.) Ceské Budéjovice, 2010.
