Századok – 2011
TANULMÁNYOK - Egyed Ákos: Üdvözlet Erdélyből IV/801
802 BERLÁSZ JENŐ PROFESSZOR URAT KÖSZÖNTJÜK Domanovszky Sándor tanítványaként elmélet és módszer tekintetében egyaránt kitűnő felkészüléssel látott hozzá a rendkívül bonyolult erdélyi társadalom kutatásához és jutott el ma is érvényes megállapításokhoz. A kameralizmus népesedési tanából kiindulva látta és láttatta a Habsburg Monarchiába bekebelezett Erdélyben Mária Terézia és II. József parasztvédelmi politikájának igazi mozgatórúgóit. Ez pedig sajátos koncepció volt, mert a történetkutatás inkább a politikai tényeket hangsúlyozta, valamint a felvilágosodás eszméit, s a természetjog hatásának tudta be a két nagy uralkodó törekvéseit. Nem kisebbítve az említett eszmék jelentőségét valamint a fiskalitási törekvések fontosságát, Berlász Jenő a maga véleményét hangsúlyosan fejtette ki. Eszerint: )r A felvilágosodott abszolutizmus gazdaság- és társadalompolitikai reformprogramjának meghatározásában döntő jelentőségük volt a kameralizmus népesedési tanainak. Es a tanrendszer, amely a gazdasági fejlődés legfőbb hatóerejét a népesség növekedésében látta s a közgazdasági élet legfontosabb problémáit a népesedés kérdésére vezette vissza (...) mint elméleti és gyakorlati törekvés rendszerének tengelyévé a népesedési politikát tette." Berlász Jenő erős elméleti kiindulópontja lehetővé tette, hogy az erdélyi társadalmi kérdés kutatását az elmélyültség és a teljes tárgyilagosság irányába vezesse. A Habsburg politika nem véletlenül tűzte napirendre az úrbérrendezés ügyét. Ahhoz hogy az állam nagyobb jövedelemhez jusson, növelni kellett a népesség számát és lehetővé kellett tenni az elszegényedett jobbágynép gazdasági megerősödését. A népességpolitika szükségszerűen vezetett el az úrbérrendezéshez. Ennek azonban előfeltétele volt Erdély helyzetének és főleg a jobbágyviszonyoknak reális felmérése, amit egyébként Mária Terézia már uralkodása kezdetén szorgalmazott. Csakhogy az erdélyi úrbériség bonyolult jelenség volt: másként jelentkezett ez a kérdés a vármegyékben, a Székelyföldön, a szász székekben, Fogaras-vidéken és a Partiumban (a Szilágyságban). Az adatgyűjtés sem volt egyszerű feladat, mert a földesúr saját jogának tartotta az úrbér ügyét és annak szabályozását. Ahogy Berlász Jenő egyik nagy tanulmányában kifejti, Mária Teréziának minden éleslátása és erős akarata ellenére is számolnia kellett a fennálló rendiséggel, amely kész volt az ellenállásra, ha radikális javaslatok kerülnének előterjesztésre a jobbágyrendszert illetően. Ezért is maradt el a megfelelő rendezés, és 1769-ben is az udvar jobbágyvédelmi törekvéseinek „vézna, torz csemetéje", a Bizonyos Punktumok születtek meg, amelyekről okkal és joggal állította szerzőnk: „A magyarországi úrbérrendezés kiváló eredményei után bizony kiábrándító jelenség ez a reguláció névre egyáltalán nem méltó, jelentéktelen norma. Minden vonásán meglátszik, hogy rendi gondolkodás szülte. " A trónörökös II. József nem volt hajlandó belenyugodni az eddigi rendezési kísérletek eredménytelenségébe, s másként látott a probléma megoldásához. Ót a rendiség felszámolásának gondolata foglalkoztatta ugyan, de szeretett volna saját tapasztalatai alapján megismerkedni Erdély állapotával, ezért hosszú utazást tett Erdélyben, ahol kérvények özöne zúdult rá. 1773 júniusában indult vissza Bécsbe, s tapasztalatai alapján szerkesztett úrbérrendezési javaslatot nyújtott be, amelyben a földesúri elnyomás keménységét hangsúlyozta, s ennek
