Századok – 2011

TANULMÁNYOK - Egyed Ákos: Üdvözlet Erdélyből IV/801

803 BERLÁSZ JENŐ PROFESSZOR URAT KÖSZÖNTJÜK mérséklésére megfelelő rendezést kívánt. Különösen fontosnak tartotta a jobbágyi szolgáltatások meghatározását, a zsellérek robotjának mérséklését, a teljesen nincsteleneket pedig mentesítette volna mindenféle kötelezettség alól. A terv az államtanács elé került, de rövidesen le is került a napirendről. Az illetékesjavaslattevők tisztában voltak azzal, hogy a királynő ellenzi a benyújtott javaslatot, s az udvari bizottság is lehetetlennek ítélte, hogy az erdélyi úrbériséget a magyarországi modell szerint intézzék. II. József nem kapott megfelelő támogatást az erdélyi vezető hivatalnokoktól, így Bruckenthal kancellártól sem. Berlász Jenő elmélyült, a fontos részleteket sem mellőző kutatása rámutat arra a politikára, amely rendkívüli módon megnövelte az erdélyi románság vezetői, sőt a papság és nem kis mértékben a parasztság körében is a Bécs iránti bizalmat; a ,jó császár", illetve a „rossz földesúr" képlet széles körökben elterjedt, emögött folyton növekvő feszültség halmozódott fel felgyorsítva azokat az eseményeket, amelyek Erdélyben az 1784-ben kirobbanó, Horea-féle parasztfelkeléshez vezettek. Ünnepelt szerzőnk ezelőtt több mint fél évszázaddal mindenkinél pontosabban elemezte a reformok elmaradásának okait és körülményeit. A Mária Terézia teljes bizalmát élvező, nagy tekintélyű Bruckenthalról markáns képet ad: az udvar, mellőzve az erdélyi intézményeket, a rendi gyűlést, a főkormányszéket, báró Bruckenthal Sámuelt bízta meg az úrbéri szabályozás keresztülvitelével, aki azonban — bár a felvilágosodás meggyőződéses híve és megbízható udvari ember volt —, mérlegelve a szász városok érdekeit, pontosabban a „város-uraságok érdekeit, amelyeket egy gyökeres reform épp úgy érintett volna, mint a magyar arisztokráciát, e kérdésben teljesen azonosította magát a magyar rendekkel. Csakhogy színt vallani nem akart, elvállalta tehát az udvari megbízatást, de ugyanakkor mindent elkövetett a tervbe vett reform meghiúsítására. Ügyes taktikával több, mint másfél évtizeden át (1770-1785) húzta-halasztotta az érdemleges munka megindítását. Végzetes hiba volt. " - írja Berlász Jenő. Végzetes hiba volt, mert a véres 1784. évi lázadás okai főként ide vezethetők vissza, bár a felkelés elindításának más félreértett, félremagyarázott oka is volt - a határőrségbe való jelentkezés lehetőségének elterjedése. A lázadás földrajzi-néprajzi s történeti körülményeit ünnepelt szerzőnk plasztikus képben fejti ki. Hunyad, Zaránd és Krassó vármegye a 18. századi kultúrfejlődésből kimaradt, a Havasalföldről állandóan új pásztor elemekkel feltöltődő schizmatikus románság település-területén roppant erdőségek között nem talált megfelelő megélhetési lehetőségre, itt ugyanis alig volt megművelhető föld, ugyanakkor a zalatnai és offenbányai fiskális uradalmak a népnyomorral mit sem törődtek, és a közbiztonsági viszonyokkal sem. A Bécsből visszatérő Horeának nem volt nehéz, hogy a „császár nevében" fegyverre szólítsa a népet, amely azután magyar nemesi családok és tisztségviselők tömeges legyilkolásához vezetett. II. József sietett levonni a következtetéseket: felszabadító pátenst adott ki, amely költözködési szabadságot hirdetett, és megtiltotta a jobbágyok önkényes eltávolítását a telkekről, megtiltotta a jobbágy megnevezést is. Ismeretes, hogy mindebből semmi sem valósult meg, így a megoldás 1848-ra maradt.