Századok – 2011
TANULMÁNYOK - Gyarmati György: Hadigazdasági túlterhelés, rejtőzködő transzformációs veszteség és a személyi kultusz. A magyarországi „új szakaszt" megelőző rendszerválság 1952/53 fordulóján I/75
A MAGYARORSZÁGI RENDSZERVÁLSÁG 1952/53 FORDULÓJÁN 77 de a fogalom értelmezésében újabban felbukkanó (ikonográfiái, hagiográfiai) nézőpont — illetve ennek a hagyományos politikatörténeti kontextussal való keveredése — inspirálja ismételt tollhegyre tűzését. A hadigazdasági túlterhelés a belefoglalt állítás miatt került terítékre, mivel a vizsgált korszelet egésze leírható egy — minden mást maga alá rendelő — „hadigazdasági rendkívüli állapot" jellemzőivel. A maga idején tételesen nem deklarálták ugyan a rendkívüli állapotot, de a megalomán hadigazdasági fejlesztéseknek a kor nemzetgazdaságára és társadalmára rátelepülő extra, túlterhelő jellege már korrelációt mutat harmadik vizsgált kérdéskörünkkel, a rejtőzködő transzformációs veszteséggel is. A transzformációs veszteség az egyedüli, melyet valóban az utókor nézőpontja hívott elő a legutóbbi ezredforduló környékén.6 A hidegháborús „szovjet blokk" összeomlása, illetve a hozzá kötődő rendszer-átalakítások részeként vált vizsgált tematikává.7 Kiindulópontként most csak annyit jelzek előre, hogy alighanem minden egyes „történelmi jelentőségűnek" tartott radikális társadalmi-politikai fordulat együtt jár(t) korábbi értékek pusztulásával is, azaz keletkezhetett transzformációs veszteség.8 A korábbit felváltó új rendszer — önmaga megszervezésével, legitimálásával lévén elfoglalva — általában kevéssé érdekelt az átalakítás mérlegének veszteség oldalát is számba venni. Magyarország huszadik századi történelmében az első világháború után történt ugyan sokfajta kárbecslés, de amíg a háború- és birodalomvesztés konzekvenciáit is a forradalmas idők és a trianoni béke számlájára írjuk, nehéz külön rubrikát nyitni a berendezkedő Horthy-rendszer transzformációs veszteségének. (No meg azért is, mert az akkori „uralkodó eszmék" leginkább revideálni kívánták a letűnt múltat.) Az viszont magyarázatot kíván, hogy miért nevezem ezt rejtőzködő transzformációs veszteségnek. A bővebb magyarázatot a későbbi, kifejtő részre hagyva, most csak annyit bocsátok előre, hogy a fentebb idézett munkák — a közelmúltbeli rendszer-átalakítások kapcsán — rendre kimutatnak egy általános termeléscsökkenést, GDP-visszaesést is. A második világháború után a ma-6 A történettudományi múltfeltárás szakmatörténetében (historiográfia) ilyesmi korábban is előfordult. A társadalmi produktivitás különböző jellemzőinek „megmérése" is később merült fel annál, mint hogy az ún. régi rend évszázadaira visszamenőlegesen tudnánk adatokon nyugvó elemzéseket végezni, mondjuk a foglalkozási szerkezet, vagy éppen a nemzeti össztermék (GDP) tárgykörében. Ezekre csak attól kezdve tudunk okadatolt válaszokat adni, amióta a kiépülő modern állam működtetésének részeként egyre módszeresebb és minuciózusabb népszámlálási és egyéb, más jellegű statisztikai adatgyűjtések is történtek. Az említettek egyikét sem a történetírás kedvéért „találták ki", de azok módot adnak a később tudatosult nézőpont számára a visszamenőleges vizsgálódásra. 7 Ennek szerteágazó irodalmából most csak három olyat említek, amelyeknek van magyar relevanciája, illetve — közgazdasági nézőpontból — erre összpontosít. Kornai János: Transzformációs visszaesés. Közgazdasági Szemle, 1993: 7-8. sz. 569-599.; Csaba László'. A rendszerváltozás elmélete és/vagy a közgazdaságtan kudarca? Közgazdasági Szemle, 1999: 1. sz. 1-19.; Lóránt Károly. A magyarországi rendszerváltozás ára Magyar Nemzet Online (MNO), 2000. június 6. (http://www.mno.hu/ portal/5057 Letöltés: 2010. 07. 20.) Utóbbi írás — az előbbi kettőtől eltérően — összegszerűen is megbecsüli annak értékét, mondván: 1997-es valutaparitáson számolva „a nyolcvanas évek trendjének 2009-ben történő [várható] utoléréséig összességében 271 milliárd dollár transzformációs veszteség éri az országot." Hosszú trendes gazdaságtörténeti elemzésben — ugyancsak a legutóbbi rendszer-átalakításra vonatkozóan — érinti a transzformációs veszteség kérdését: Márki-Zay Péter-. Magyarország 20. századi fejlődésének összehasonlító elemzése. PhD értekezés (kézirat) PPKE. BTK. 2005. 8 A prekrisztianista — tengeren túl prekolumbián — államalakulatok keresztény államokká szervezésétől az ún. „régi rendet" felváltó, s leginkább a francia forradalomhoz kötött „polgári" transzformáción át a huszadik században államszervező alapvetésekké lett „izmusokig" vélelmezhető ez a transzformációs veszteség, de visszamenőleges rákérdezésnek csak akkortól van értelme, amikortól elemzésre alkalmas adatsorokat lehet vizsgálni. Ez pedig nem több mint az elmúlt egy, jobb esetben másfél évszázad.
