Századok – 2011

TÖRTÉNETI IRODALOM - Balla Tibor: A nagy háború osztrák-magyar tábornokai. Tábornagyok, vezérezredesek, gyalogsági és lovassági tábornokok, táborszernagyok (Ism.: Hajdú Tibor) III/785

788 TÖRTÉNETI IRODALOM már alig 15% katonatiszt fia, viszont mintegy 40% civil közalkalmazotté. Nem közalkalmazott értelmiségié kb. 20%, kispolgár 10%, munkás-vagy parasztszármazású nem több 5%-nál. Vagyis a nagy többség értelmiségi-tisztviselői származású, a tiszti kasztjelleg megszűnik, bár a tiszti származás továbbra is túlreprezentált, viszont nemcsak a népi származásúak, de a gazdasági foglalkozási ágak felől jövők, a Besitzbürgertum száma itt is csekély, az arisztokraták aránya drasztikusan csökken. Tehát azt látjuk Balla lexikonából, hogy a Monarchia békeéveiben képződött s a világháború kitörésekor már jócskán megöregedett tábornoki kar hagyományos kapcsolata a nemesi földbirtokos osztállyal lassan oldódik, a német dominancia még erősödik is, a zártság a szociális mobilitással szemben ugyanúgy. Megmaradt a tábornoki kar hagyományosan katolikus jellege (a szereplők 76%-a), de ennek már nincs olyan jelentősége, mint korábban. Csak két görögkeleti vallású tábornokkal találkozunk (mindkettő Grenzsohn), de egyikük a világháború egyik legjelentősebb hadseregparancsnoka, „az Isonzo oroszlánja", Boroevic. A Monarchiáról sokan megírták, hogy a vezető rétegek zárt és uniformizált volta jól tűri a kivételeket; így a világháború két honvédelmi minisztere közül az egyik zsidó származású, a másik vasúti kistisztviselő fia - nem tipikus reprezentánsai a tábornoki karnak. Közismert, hogy a tábornokok, mint általában a tisztikar nagy többsége — több, mint kétharmada — német volt. A lexikon ezen túl érdekes választ ad arra az alig kutatott kérdésre, hogy milyen német. Kinevezésük, tanuló éveik idején a minősítések még nem tüntettek fel nemzetiséget, csak születési helyet. A magyarországi születésűek többsége német, de nagyrészt éppen itt szolgáló apától, nem magyarországi német családból származó, ugyanez áll a galíciai születésűekre is. A németek többsége tiszt fia, így születési helye nem mond sokat. Mégis meg lehet állapítani, hogy a korábbi időkkel ellentétben aránylag kevesen származtak külföldről (azok is a Németbirodalomból). Továbbá, ha külön vesszük a tiszti családból származókat, akkor a fennmaradóknak kevesebb, mint fele született a mai Ausztria területén, s azoknak a fele is Bécsben, tehát a vidéki birtokos vagy polgárcsaládok fiai mérsékelten vágytak katonai karrierre. A német tisztek legalább hatoda csehországi „Deutschböhm", több mint tizede magyarországi, főleg szász vagy az egykori határőrvidékről származó. A németeken és magyarokon kívül sok a cseh tábornok, viszont az olaszok egykor jelentős száma elenyésző, a lengyeléké annyi sem. Nem értem a bevezetés azon megállapítását, hogy „alig, vagy egyáltalán nem követhető a tábornokoknak a Monarchia széthullása utáni sorsa." Hiszen minden esetben közli a halálozás évét és helyét, sokszor a temetés helyét és napját is. Akkor mit hiányolhatnánk? Ahhoz az itt szereplő tábornokok legtöbbje már öreg volt, hogy új karriert kezdjen. Visszaemlékezéseiket, más jelentősebb írásaikat pontosan felsorolja (például, hogy csak néhány fontosabbat említsek, Auffenberg, Conrad, Fabini, József főherceg, Stürgkh, Szurmay a háború után írt forrásértékű munkáit). Még arról is beszámol, hogy Rohr, a honvédség utolsó főparancsnoka, 1927-ben bekövetkezett haláláig egy saját gyorsírási rendszeren dolgozott. A fiatalabb vagy középkorú tisztek közül nem kevesen vállaltak beosztást, rangot az utódállamok hadseregeiben, erről viszont születtek is feldolgozások. A nemzeti hovatartozás bonyolult voltát bizonyítja annak közlése: a felosztott Monarchiának ki melyik részén telepedett le a háború után. Arz Arthur vezérezredes a Kerepesiben kapott díszsírhelyet. Ferdinand Bissingen gróf 1937-ben Székesfehérváron hunyt el, Frigyes főherceg magyaróvári birtokán, Galgótzy Antal és Lónyay Albert gróf viszont Bécsben, az olasz Marenzi őrgróf, Johann Henriquez Budapesten. Szinte megnyugtatja a recenzenst, ha ilyen precíz munkában is talál legalább egy kis elírást — úgy mint Székesfehérvár megye. Szívesen olvastam volna valami tájékoztatást arról, hogy a tábornokok fiai közül ki választotta apja hivatását — de talán a következő kötetekben. Hajdú Tibor Semsey Viktória SPANYOLORSZÁG ÉS LATIN-AMERIKA 19-20. SZÁZADI RÖVID TÖRTÉNETE Budapest, L'Harmattan Kiadó - Zsigmond Király Főiskola, 2008. 269 o. A L'Harmattan Kiadó és a Zsigmond Király Főiskola közös társadalomtudományi sorozatában jelent meg Semsey Viktória „Spanyolország és Latin-Amerika 19-20. századi rövid története"