Századok – 2011

TÖRTÉNETI IRODALOM - Documenta neglecta Az 1848. évi erdélyi forradalom forrásait publikáló román akadémiai kiadványból kihagyott iratok 1848. március 4. – 1848. július 26. (Ism.: Urbán Aladár) III/777

778 TÖRTÉNETI IRODALOM megjelent kötetek változó címét, a kötetek munkatársait, valamint a kiadás változó koncepcióját, az egyes kötetek körüli nehézségeket. Az I. kötet 1977-ben jelent meg, szerkesztője Stefan Pascu és Victor Cheresteçiu, az utóbbi neve gyászkeretben. Ebben az 1848. március 2.-április 12. közötti iratok találhatók. Az 1978-ban megjelent II. kötet az április 12-29. között keletkezett iratokat tartalmazza. A munkatársak csak a kötet megjelenésekor értesültek, hogy a sorozat címe megváltozott, mert az „Iratok az 1848-as forradalom történetéhez a Román Országokban. C. Erdély" címmel jelent meg, míg az előző kötet csak Erdélyt jelölte meg. Sem a kötetben nincs magyarázat, sem a munkatársak nem kaptak semmilyen indoklást. A változtatás oka a Román Tudományos Akadémia Történettudományi Osztályának 1948-ban született döntése, miszerint Moldva, Havasalföld és Erdély vonatkozó iratait időrendben, külön sorozatban kell publikálni. A forrásgyűjtemény III. kötete az 1848. április 30.-május 14. közötti iratokat publikálta, a kötet szerkesztője Stefan Pascu. Chereste§iu neve a címlap hátoldalán szerepel mint szerző. Az 1988-ban megjelent IV kötetben a május 14-25. közötti iratok találhatók. A szerkesztő Stefan Pascu, Chereste§iu neve a szerzői névsor élén található. Az V kötet 1992-ben jelent meg, s a május 26,-június 4. közötti iratokat tartalmazza. Szerkesztője Stefan Pascu, s Cheresteçiu neve eltűnt a szerkesztők közül. Az 1998-ban megjelent VI. kötet a június 1-16. közötti iratokat tartalmazza, s éléről eltűnt Stefan Pascu szerkesztő neve. Helyette a Kolozsvár-Napocai Történettudományi Intézet munkaközössége szerepel Camil Mure§an vezetésével. A negyedik oldalon található a népes szerkesztőgárda névsora. A 2005-ben megjelent VII. kötet a június 17.-július 26. közötti okmányokat publikálta. A címlap változott, mivel az hat nevet tüntet fel, mint a kötet összeállítóit, ami után Camil Mure§an neve áll, aki az előszót írta. Visszatérve az 1957-ben elkezdődött munkálatokhoz, Benkő Samu elmondja, hogy a munkaközösség tevékenységének elveiről és változó gyakorlatáról nem maradtak írásos dokumentumok. A folyamatot csak feljegyzései, és emlékei alapján tudja rekonstruálni. Az első fázisban a megkutatandó anyag területi határait jelölték ki azzal az elvi döntéssel, hogy a történeti Erdélyben és a Partiumon kívül Máramaros megyétől délnek haladva Krassó megyéig minden, a mai Romániához tartozó térségben keletkezett dokumentumokat össze kell gyűjteni. Ez utóbbiak dokumentumait a budai Helytartótanács, illetve a Batthyány-kormány iratai között kellett keresni. (Az emlékeztető hierarchikus rendben ismerteti az erdélyi egyházi és állami irattermelő hatóságokat és egyéb intézményeket is.) Nehézséget jelentett az időhatárok, pontosabban az elsőként közlendő irat dátumának meghatározása. Fontos volt a válogatás szempontjának eldöntése. Kezdetben olyan források közlését tartották szükségesnek, amelyeknek társadalmi mondanivalója van. Ez az elképzelés később módosult, s a nem központi levéltárakból csak azokat szándékoztak publikálni, amelyeknek köztörténeti jelentősége van. Ezeket legépelésük után Chereste§iu szelektálta, s ráírta a dokumentumra, hogy kell-e vagy sem. Természetesen számba vették a már publikált iratokat, s azokról cédulakatalógust állítottak össze. Menetközben az illetékes vezetők úgy döntöttek, hogy az iratokba ne központozással jelöljék a kihagyott részeket, hanem teljes terjedelmükben bocsássák ezeket a dokumentumokat a bírálók elé. így a továbbiakban, ha egy irat nem kívánatos részeket tartalmazott, azt a különböző bírálók és cenzorok egyszerűen kihagyták. Ezért az 1848-as törvényeket nem lehetett teljes terjedelmükben közölni. így kimaradt a Partiumról, illetve az unióról szóló törvény, s a sajtótörvényből csak a sajtóvétségről szóló szakaszt publikálták. A döntés értelmében eredetileg úgy folyt a kézirat-előkészítés, hogy a dokumentumot egész terjedelmében közlik az eredeti nyelven, a hely- és személyneveket feltüntető részletes regesztával. Ez az elképzelés az I. kötet bírálatra bocsátásakor érvényét vesztette, mert az illetékesek úgy döntöttek, hogy minden iratot le kell fordítani román nyelvre. Ez megfeszített munkát jelentett, s a kötet csak 1977-ben jelenhetett meg. A kötet eredeti kéziratával egyidejűleg bocsátotta bírálatra a kötet szerkesztője, Victor Cheresteçiu a Politikai Kiadónál „A balázsfalvi nemzeti gyűlés 1848. május 15-17. " című monográfiáját. A kötet Stefan Pascu számos észrevétele ellenére, a szerzőnek a kiadóval való jó kapcsolata következtében már 1966-ban megjelent, s egy év múlva magyarul is olvasható volt. A dokumentumkötetek körüli huzavona miatt Cheresteçiu úgy halt meg 1971-ben, hogy még az I. kötet megjelenését sem érhette meg. A bevezetés külön foglalkozik az Országos Levéltár munkatársának, a korszak kiváló ismerőjének és az említett kutatások önzetlen támogatójának, Trócsányi Zsoltnak az I. kötetről 1979-ben, a II-ról 1981-ben a Századokban megjelent kritikájával. Az I. kötetről írott bírálatában hiányolta azokat az iratokat, amelyek az erdélyi forradalmak a magyar eseményekkel való kapcsola-