Századok – 2011
KÖZLEMÉNYEK - Tóth-Barbalics Veronika: A „korona védpajzsa" vagy „észarisztokrácia"? A magyar főrendiház élethossziglan kinevezett tagjai III/723
748 TÓTH-BARBALICS VERONIKA együttműködött az ellenzéki koalícióval, amikor az kapcsolatot keresett a horvát ellenzékkel, fia, Josipovich Géza pedig a koalíciós kormány horvát-szlavón minisztere volt.12 1 1908-ban a báni tisztség alól frissen felmentett Rakodczay Sándor, aki egyébként soproni születésű magyar volt, majd már Josipovich halála után, 1914-ben Tomassich Miklós (Nikola Tomasic) jogtudós, volt képviselő, bán és miniszter került be az élethossziglani tagok közé. A horvátországi horvátok megkülönböztetett kezelése speciális helyzetükkel magyarázható. Ez volt a Magyar Korona országainak egyetlen idegen ajkú népcsoportja, amelyet a magyar kormányzat politikai nemzetként elismert, és amelynek még ellenzéki mozgalmai is többnyire az 1867-68-as rendezés alapjául szolgáló történeti és közjogi elvek mentén politizáltak. A szerb és a román nemzetiség esetében a kormányzat többnyire elégségesnek tartotta az ortodox és a görögkeleti egyházi vezetők, esetleg néhány örökös tag által történő főrendiházi képviseltetésüket. Legfeljebb egy-egy, természetesen a fennálló közjogi viszonyokkal szemben lojális személy kinevezésére került sor. Élethossziglan kinevezett tagok a főrendiház tisztségviselői között Az 1885:7. tc. 15.§-a értelmében a főrendiház elnökét és két alelnökét a miniszterelnök előterjesztésére az uralkodó nevezte ki, jegyzőket és háznagyot saját tagjaiból titkos szavazással maga a ház választott. A ház 1885 és 1918 közötti tíz elnökének többsége örökös tag volt, csak egy élethossziglan kinevezett tagot találunk köztünk. Tóth Vilmos, aki 1871-73-ban belügyminiszter, majd másfél évtizeden keresztül a közös legfőbb számvevőszék vezetője volt, 1896-98-ban állt a főrendiház élén. A húsz alelnök közül is csupán kettő került ki az élethossziglani tagok közül: Daruváry Alajos, a királyi kúria nyugalmazott másodelnöke és Ernuszt Kelemen, egykori országgyűlési képviselő. A ház jegyzőinek feladatköre az idők folyamán a háznagyi hivatal kialakulásával párhuzamosan szűkült. Korszakunkban a főrendek ülésszakonként 8-8 jegyzőt választottak, akik két fős váltásokban a jegyzőkönyv szerkesztésén és hitelesítésén kívül az ülések lebonyolításában működtek közre (iratok felolvasása, szólásra jelentkezők regisztrálása és felszólítása, szavazatok összeszámlálása). 1884 és 1918 között a jegyzői kar nyolcada volt élethossziglani tag. A főrendiház működése szempontjából fontos, rendszeres elfoglaltsággal járó, és fizetéssel honorált háznagyi tisztet az örökös jogon tag gr. Szapáry István, később választott tagok, br. Nyáry Jenő, majd br. Rudnyánszky Antal látták el. A főrendiház bizottságai és az élethossziglan kinevezett tagok Az országgyűlési kamarák több száz fős plenáris ülései nem voltak képesek a törvényhozási folyamat minden részének önálló intézésére. Az érdekek egyeztetése, a szakmai vonatkozások részletes megtárgyalása, a parlament elé 121 Dolmányos István: A koalíció az 1905-1906. évi kormányzati válság idején. Bp. 1976. 187.
