Századok – 2011
KÖZLEMÉNYEK - Tóth-Barbalics Veronika: A „korona védpajzsa" vagy „észarisztokrácia"? A magyar főrendiház élethossziglan kinevezett tagjai III/723
746 TÓTH-BARBALICS VERONIKA magas volt az új tagok között (kivéve 1906-1910-es időszakot, amikor azonban, mint említettük, összesen csupán 10 főrend kinevezése történt), az összes kinevezett tag között pedig elérte a 9%-ot, vagyis csaknem az országos átlag kétszerese volt. Más, a főrendiházban egyházi vezetőik által amúgy is képviselt felekezeteknél csak esetleges próbálkozásokat találunk arra, hogy „az egyes hitfelekezetek is méltányos számban legyenek a törvényhozás e házában is képviselve"11 3 Mégis megfigyelhetőek bizonyos tendenciák. A római katolikus vallásúak aránya mindvégig a legmagasabb volt. 1885-ben a kinevezett tagok 2/3-a tartozott ehhez a felekezethez, és az új tagok között az utolsó időszakot kivéve mindvégig a római katolikusok voltak abszolút többségben. Református volt 1885-ben minden tizedik kinevezett tag, szemben a reformátusok 14%-os országos arányával. Feltételezésünk szerint a református Tisza 1885-ben, amikor a kinevezésekre fokozott figyelem irányult, óvakodott attól, hogy előnyben részesítse a protestánsokat. Különösen, hogy a miniszterelnök a törvényjavaslat benyújtása előtt Ferenc József észrevételére kénytelen volt leszállítani református felekezetek tisztségüknél fogva képviselő főrendek számát.11 4 A később kinevezett élethossziglani tagok között a reformátusoknak a kezdetinél mindig magasabb volt az arányuk, aminek eredményeképpen 1918-ban már a kinevezett tagok több mint ötöde volt református. Ennek oka az lehetett, hogy a vezető állami tisztségeket (bár pontos számadatokkal nem rendelkezünk) az összlakossághoz viszonyított számarányukat meghaladó mértékben töltötték be protestánsok,11 5 a képviselőházban pedig, amely a kinevezett tagok másik fő utánpótlási bázisa volt, a törvényhozás magyar nemzetiségi jellegéből adódóan minden bizonnyal felülreprezentáltak voltak a protestáns felekezethez tartozó képviselők (miközben számszerű adatokat itt sem tudunk felvonultatni).11 6 Az örökös tagsággal rendelkező családok között viszont csak kevés reformátust találunk, így az új tagok között a reformátusoknak az országos átlagot meghaladó aránya akár ezzel, illetve a főrendiház tagsága vallási megoszlásával is indokolható volt vagy lett volna. Az evangélikusok aránya az újonnan kinevezettek között az 1896-1906 közötti időszakot kivéve minden egyes korszakban magasabb volt, mint országos szinten. Különösen a főrenddé kinevezett katonák körében voltak erőteljesen reprezentálva (öt tagból négy), de a humán tárgyakat tanító 113 M. E. 1896-17316. (MOL K 26. 1896-1717., 378. cs.) 114 M. E. 1883-3131. (MOL K 26. 1883-1004., 195. cs.) 115 Bucsay Mihály. A protestantizmus története Magyarországon, 1521-1945. Ford. Auer Kálmán, Adámné Révész Gabriella. Bp. 1985. 210. 116 Katus László: A modern Magyarország születése. Magyarország története, 1711-1914. Pécs 2009. 479. - Az 1848-49. évi országgyűlés képviselői között országos arányuknál magasabb arányban voltak jelen a római katolikusok, a reformátusok és az evangélikusok, míg a görög keleti és az ortodox vallásúak alulreprezentáltak voltak. (Az 1848-1849. évi első népképviseleti országgyűlés történeti almanachja. Szerk. Pálmány Béla. Bp. 2002. 20., 1249.) A dualizmus kori képviselőházak felekezeti összetételéről eddig nem született átfogó vizsgálat. Ennek oka az lehet (az adatok összegyűjtésének nehézsége mellett), hogy a dualizmus korában a felekezeti hovatartozásnak a politikai állásfoglalások kialakításakor — kivételes esetektől eltekintve — kisebb szerepe volt, mint a 19. század első felében. A főrendiház felekezeti szempontot is érvényesítő szerkezete miatt itt mégis indokoltnak látszott az áttekintés.
