Századok – 2011
KÖZLEMÉNYEK - Tóth-Barbalics Veronika: A „korona védpajzsa" vagy „észarisztokrácia"? A magyar főrendiház élethossziglan kinevezett tagjai III/723
736 TÓTH-BARBALICS VERONIKA főváros első emberévé történő megválasztását követően országgyűlési képviselői mandátumáról majd lemondani kényszerülő politikus továbbra is részt vehessen a törvényhozásban. Chorin Ferenc és Matlekovics Sándor a képviselői összeférhetetlenségi törvény 1901. évi szigorításakor mint a kormánnyal üzleti kapcsolatban álló vállalatok vezetői kényszerültek megválni mandátumuktól.65 Az uralkodó azonban 1902-ben, illetve 1905-ben élethossziglani főrendiházi taggá nevezte ki őket. A kinevezéssel politikai érdemeik mellett iparképviseleti tevékenységük is elismerést nyert (Chorin a Gyáriparosok Országos Szövetségének elnöke, Matlekovics az Országos Iparegyesület végrehajtó bizottságának elnöke, emellett az Országos Ipari és Kereskedelmi Oktatási Tanács elnöke volt). Mindketten tagjai lettek a főrendiház közgazdasági és közlekedésügyi, valamint pénzügyi bizottságának. Chorin a plenáris üléseken nem volt aktív, Matlekovics viszont több esetben hangoztatta merkantilista nézeteit a főrendiház agrárius tagjaival folytatott viták során. A személyi átfedéseket figyelembe véve6 6 mind 1885-ben, mind 1918-ban az élethossziglani tagok több mint fele volt minisztériumi tisztviselők, főispánok vagy képviselők közül került ki, vagyis kifejezetten a kormány, illetve a kormánypárt embere volt. 1894-95-ben, az egyházpolitikai viták idején, amikor a kormány számára központi jelentőségűvé vált az élethossziglani tagok állásfoglalása, mind a nyolc kinevezésre kerülő személy korábbi kormányhivatalnokok, illetve szabadelvű párti képviselők közül került ki.6 7 Az élethossziglani tagság az esetek túlnyomó többségében az államigazgatási vagy politikai pálya betetőzéséhez kapcsolódott, és valóban élethossziglaninak bizonyult. A kinevezett tagok közül kevesen, mindössze öten vállaltak képviselői mandátumot, ami az élethossziglani főrendiházi tagság elvesztésével járt. Ritkán és csak az utolsó években kerültek főrendiházi kinevezett tagok miniszteri bársonyszékbe: Burián István 1913-ban nem sokkal az élethossziglani tagság elnyerése után lett király személye körüli miniszter,6 8 az őt 1915-ben a tárca élén váltó Roszner Ervin és az 1918 februárja és októbere között a pénzügyminisztérium élén álló Popovics Sándor 1912-től volt főrendiházi tag. Az államtitkárok és az osztálytanácsosok egy-egy kivételtől eltekintve szintén nem álltak már minisztériumi alkalmazásban főrendiházi taggá kinevezésük után. Mindez összefüggött azzal, hogy az élethossziglani tagok többsége már élete delelője után került kinevezésre. A főrendiházon való élcelődésnek visszatérő motívuma volt a tagság magas átlagéletkorának felemlegetése.6 9 A parla-65 Chorin a salgótarjáni kőszénbánya rt. elnöke, Matelkovics az Adria tengerhajózási rt. igazgatóságának másodelnöke volt. 66 1885-ben csaknem minden harmadik, 1918-ban minden tizedik élethossziglani tag volt korábban képviselő és egyszersmind minisztériumi főtisztviselő, főispán vagy a kormány egyéb hivatalnoka. 67 Egy volt miniszter, két volt főispán és hat volt szabadelvű párti képviselő. 68 Naplója alapján főrendiházi kinevezésekor még nem volt szó miniszterségéről. Báró Burián István naplói 1907-1922; Báró Burián István távirati könyvei 1913-1915. Sajtó alá rend. Pölöskei Ferenc. (A Magyarországi Református Egyház Zsinati Levéltárának forráskiadvány sorozata 1.) Bp. 1999. 45., 56. 69 Pl.: „Hát igen, ma kezdődött a főrendiházban a polgári házasság tárgyalása, s a »trotlik« terme, amelynek közönségesen az a hivatása, ami a falusi méheseké, hogy igen jól lehet benne szundi-
