Századok – 2011
KÖZLEMÉNYEK - Tóth-Barbalics Veronika: A „korona védpajzsa" vagy „észarisztokrácia"? A magyar főrendiház élethossziglan kinevezett tagjai III/723
A MAGYAR FŐRENDIHÁZ ÉLETHOSSZIGLAN KINEVEZETT TAGJAI 737 menti képviselők 1884 és 1910 közötti 45,1-47,8 éves átlagéletkorával szemben az élethossziglani tagok átlagéletkora 1885-ben 61,8 év, 1918-ban 67,4 év volt. Míg az örökös tagsági jog elnyerésénél feltételként szerepelt a jelentős nagyságú földbirtok, az élethossziglani tagoknál nem volt ilyen megkötés. Ennek ellenére a kinevezett tagoknak 1885-ben ötöde, 1918-ban negyede földbirtokosként szerepel a felség-előterjesztésekben, illetve az országgyűlési almanachokban. Több mint négy ötödük nagybirtokos volt, és a többiek is legalább 400 kataszteri holddal rendelkeztek.7 0 A kinevezett tagok birtokainak kataszteri tiszta jövedelme az 1000 hold alatti birtokok esetében csaknem mindenkinél évi 1000 és 5000 korona között volt, míg az ennél nagyobb birtokok esetében általában meghaladta az 5000 koronát.7 1 Összehasonlításul: az 1893. évi 4. tc. alapján az 1000 korona a szolgabírók, a megyei alügyészek, a gimnáziumi tanárok, az 5000 korona pedig a miniszteri tanácsosok, a kúriai bírók és a főügyészek fizetésének felelt meg.7 2 1885-ben és 1918-ban is nagyon kevesen voltak pusztán földbirtokosok. A birtokosok nagyjából fele korábban országgyűlési képviselő volt, ami jelzi a nagybirtokosoknak a politikai eliten belüli súlyát, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a főrendiházban a nagybirtokos érdekek képviselőiként jelen voltak az örökös tagok is. Az 1885. évi egy harmadhoz képest 1918-ban alacsonyabb, egy ötöd volt az értelmiségi foglalkozásúak aránya. Miközben a kinevezett tagok között minden hatodik továbbra is egyetemi tanár volt, csökkent a szabad értelmiségi pályáról érkezők aránya. Míg korábban orvost, ügyvédet, építészt és írót találunk körükben, 1918-ban az egy festőművész, Benczúr Gyula kivételével mindhárman újságírók voltak. Az első újságíró a 19. század végén került be a főrendek közé, Bródy Zsigmond személyében. 1902-ben a Budapesti Szemle főszerkesztője, az íróként is elismert Rákosi Jenő nyert élethossziglani kinevezést, aki Apponyi Albert híveként a magyar nemzeti érzés propagálója, majd Tisza István támogatójaként az általános választójog ellenzője volt. 1912-ben a Pester Lloyd szerkesztőjeként dolgozó Singer Zsigmond lett tag. 1915-ben kapott főrendiházi tagságot Gajári Ödön, aki 1889-99-ben a kormánypárt félhivatalos lapját, a Nemzetet szerkesztette, majd 1903-tól Az Újságban Tisza Istvánnak tett fontos szolgálatokat. A főrendiház négy újságíró tagjának közös vonása, hogy frissen asszimilált értelmiségiként voltak a magyar nacionalizmus hívei és hirdetői. Ennek a ténynek üzenetértékét az egyik érintett, Rákosi Jenő így fogalmazta meg: „nekem nem hiúság kérdése volt, hanem lelki felemelkedés, amikor magyar főrenddé avatott a király [...], mert dicsőbb dolgot magamra nézve gondolni sem tudtam annál, hogy tagjává lettem a történeti magyar nemzetnek."73 kálni, ma megtelt a herék zsongás-bongásával." Mikszáth Kálmán: A főrendiházból. In: Uő: Cikkek és karcolatok. 23. köt., 1894. január-1894. december. Sajtó alá rend. S. Fürth Éva, Rejtő István. (Mikszáth Kálmán összes művei 83.) Bp. 1988. 115-118. 116. 70 Forrás: Magyarország nagybirtokosai. Kiadta Lőrintei István. Szatmár 1893.; Magyarországi gazdaczímtár. Magyarország, Horvát- és Szlavonországok 100 kat. holdon felüli birtokosainak és bérlőinek czímjegyzéke, az egyes megyék részletes monográfiájával. Szerk. Rubinek Gyula. Bp. 1911. 71 1893:4. tc. B. melléklet 72 A 38 földbirtokos kinevezett tag közül 27-re vonatkozóan rendelkezünk a kataszteri jövedelemre vonatkozó adattal, az arányok erre a csoportra vonatkoznak. 73 Rákosi Jenő: Emlékezések. 3. (Rákosi Jenő művei) Bp. [1926]. 136.
